Felsőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 326-366. sz.
Irományszámok - 1935-328
52 328. szám. Melléklet a 328. számú Irományhoz. Indokolás „az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. I. A magyar állam alkotmányjogi szervezetének egyik alapvető intézménye az egyesülési szabadság. Kifejezésre jut az egyesülési jog alkotmányos elismerésében annak az alapvető emberi életelvnek intézményes tiszteletbentartása, amely az egyes ember egyéni hatóképességét térben, időben, terjedelemben meghaladó, céljában és kihatásaiban a közösség szélesebb köreit átfogó törekvések szolgálatára igénybe veszi a társulásban rejlő erőt. Nem korlátozza az alkotmányjogi felfogás az egyesülési jogot csupán közösségi vagy közérdekű célok szolgálatára ; a közérdek szolgálatát megillető jogi védelmet biztosítja a jogos magánérdek előmozdítására alakuló egyesületek számára is. A társadalom és az állam fennállásának alapjait rendíthetné azonban meg az, ha a jogrend nem szabna határt az egyesület alapítása vagy működése által kihatásában többszöröződő erőkifejtésnek. Ezt a határt a jogszabályok rendelkezéseiben védelmet találó érdekek köre határozza meg. Egyesületeket tehát szabad alapítani olyan célok szolgálatára, amelyek nem állanak ellentétben a jogszabályok rendelkezéseivel; az egyesületek működése szabad mindaddig, amíg nem sérti vagy nem veszélyezteti a jogszabályok rendelkezéseiben kifejezésre jutó egyéni és közösségi érdekeket. II. Ezek az elvek kifejezésre jutnak a magyar jog rendszerében is. A magyar jogrendszernek nagyértékű fenntartó és fejlesztő tényezője, a szokásjog alakította ki azt a szabályt, amely szerint az egyesülési szabadság jogszerű érvényesítése azáltal van biztosítva, hogy csak olyan egyesületnek szabad működnie, amelynek szervezetére és működésére vonatkozó szabályok — az alapszabályok — az illetékes kormányhatóság tudomására jutnak annak megállapítása szempontjából, hogy az egyesület valóban a jogszabályok keretei közt kívánja-e működését kifejteni. A kormányhatóságnak ezt tanúsító megállapítása — amelynek ugyancsak szokás alapján kialakult megnevezése a »láttamozás« — az egyesület működésének jogi alapja, egyszersmind kerete és határa is.