Felsőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 326-366. sz.
Irományszámok - 1935-334
334. szám. 153 kezelésében való, megtartás mellett, a magánvállalkozás kezeibe vétessenek át, vagy más megoldás hiányában vegyes vállalatokká alakíttassanak át. II. A törvényjavaslat egyes szakaszainak ismertetése : A költségvetési törvényjavaslat 1. és 2. §-a az állami költségvetésnek a fentiekben ismertetett számadatait tartalmazza a rovatokig menő részletezéssel. A3. §. a költségvetési mérleget foglalja magában. Minthogy a költségvetés mérlege felesleget mutat; e szakasz egyben olyértelmű rendelkezést is tartalmaz, hogy ezt a felesleget a pénztári készletek gyarapítására kell fordítani. A4. §. a tulajdonképpeni megajánlásra, az appropriációra vonatkozik. E szakasz szövegezése megfelel az 1937/38. évi költségvetésről szóló 1937 : XI. t.-c. 4. §-ának. Az 5. §-ban a hitelátruházás tilalmának általánosságban való hangsúlyozása mellett fel vannak sorolva a költségvetésnek azok a címei és rovatai, amelyek között a hitelátruházási tilalom alól kivételnek lehet helye. A törvényjavaslat rendelkezése szerint azonban a hitelátruházásokat a költségvetésnek itt felsorolt rovatai között is csak a minisztertanács engedélyezheti a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával. A hitelátruházási jognak ez a szabályozása, amely magában foglalja az 1897 : XX. t.-c. 15. §-án alapuló régebbi, valamint az 1924/25.— 1931/32. költségvetési években követett eljárás előnyeit, mindenben megfelel a pénzügyi bizottság részéről e tekintetben elfoglalt álláspontnak és az e téren az utóbbi években kifejlődött gyakorlatnak. A 6. §. oly rendelkezést tartalmaz, hogy az 1938/39. évi költségvetésben a rendes és az átmeneti kiadások céljaira megállapított összegekre nézve a tárgyéven túl még egy évre, vagyis az 1939/40. költségvetési év végéig terjedő felhasználási idő megállapításának helye nincs. A beruházások céljaira megállapított összegekre nézve azonban a felhasználási idő az 1939/40. költségvetési év végéig terjed. A rendes és átmeneti kiadásokra nézve ugyanis kívánatos, hogy ezeknek a költségvetési éven túl terjedő időre való felhasználási lehetősége kizárassék, a beruházások céljaira szánt összegek célszerű és legmegfelelőbb időpontban való felhasználása azonban indokolttá teszi, hogy ezekre nézve egy év helyett — a korábban követett gyakorlatnak megfelelően — két évi felhasználási idő engedélyeztessék. A 7. §. a törvény életbeléptére és végrehajtására vonatkozik. A törvényjavaslat indokolásához ezúttal is kimutatás van fűzve az állami ingatlanok elidegenítéséről. Az 1897 : XX. t.-c. 37. §-ának első bekezdése megkívánja ugyan az állami ingatlanok elidegenítéséhez a törvényhozás előzetes hozzájárulását, azonban az e téren követett gyakorlat lényegében megfelel a háború előtti időben követett gyakorlatnak ; a megtörtént elidegenítésekre vonatkozó szerződésekben a törvényhozás jóváhagyása rendszerint fenntartatott, ami a gazdasági forgalom biztonsága szempontjából igen helyes ; pusztán jogilag aggály enélkül sem forogna fenn, mert a törvényhozás a jóváhagyást külön szerződéses fenntartás hiányában is megtagadhatná. Kitűnik az előadottakból, hogy a hosszú évek óta állandóan mutatkozó államháztartási hiány az 1938/39. évi költségvetésben nemcsak eltűnt, hanem 0*1 millió P felesleg is mutatkozik. Ez azt mutatja, hogy a pénzügyminisztert a költségvetés összeállításánál a bevételek és szükségletek gondos és óvatos mérlegelése, valamint a realitás követelményeinek szem előtt tartása vezette, miért is 20*
