Felsőházi irományok, 1935. VII. kötet • 314-325., V. sz.
Irományszámok - 1935-315
84 315. szám. zásos választási rendszerünket egyetlen szakasz beiktatásával, mely a választás titkosságát mondaná ki, a titkos szavazás rendszerére fordítjuk át. Ha ugyanis ilyen módon járnánk el, akkor a választási rendszerünknek olyan hátrányai, amelyek ezidőszerint éppen azért nem éreztették a hatásukat, mert a szavazás rendszere általában nyilt volt, ma még előre ki sem számítható élességgel jelentkezhetnének. Az állampolgároknak választójogosultsággal való felruházása az eddigi nyiltszavazási rendszer mellett annyira széles méreteket öltött, hogy, nézetünk szerint semmiképpen sem állana az ország érdekében az, ha a titkosság módszerét a jelenlegi egészen kiszélesített szavazati jogra alkalmaznók. Figyelembe kell venni azt is, hogy a titkos szavazás rendszere alapjában más, mint a nyilt szavazás rendszere. Ha tehát új rendszert vezetünk be, akkor egész választási rendszerünket az új rendszer alapján képező új meggondolások alapjára kell fektetnünk. Az új rendszer alkalmazásánál gondosan mérlegelnünk kell alkotmányjogi berendezkedésünk minden mozzanatát. Legelsősorban gondolnunk kell arra, hogy a rendes törvényhozási funkciókon kívül az államfő megválasztása is az országgyűlés hatáskörébe tartozik. Gondolnunk kell arra, hogy a háború elvesztésével reánk nehezedett rendkívüli körülmények között az országgyűlésre állandóan milyen súlyos kérdések megoldása vár. Az országgyűlési képviselőválasztásoknál tehát a titkos szavazás általánosítása egész választójogi rendszerünkben a gyökeres új elrendeződés követelményét állítja elénk. Ezért nyomatékosan mutatunk rá arra, hogy a tervezett titkos választójogi rendszer és a ma érvényben lévő nyilt szavazásos választójogi rendszer között az egyes alapkérdésekre vonatkozólag összehasonlításokat tenni nem okszerű. Különösen áll ez a választó] ogosultság mértékére nézve, amellyel kapcsolatban nem lehet — a két rendszer idevágó egyes rendelkezéseinek párhuzambavonásával — jogkiterjesztésről vagy jogszűkítésről beszélni. Éppen így nem okszerű és nem is lehet összehasonlításokat tenni a többi alapkérdésekre nézve sem, mint amilyenek pl. a választhatóság vagy a képviselő jelölés kérdései. Ennek a törvényjavaslatnak a felépítését tehát úgy kell elképzelni, hogy tiszta fehér lapot vettünk elő és az új rendszer lényegéhez igazodva mérlegeltük az összes alaprendelkezéseket. Meggyőződésünk, hogy helyesen jártunk el. Szem előtt tartottuk azt, hogy a mai adottságoknak, az ország mai politikai szükségleteinek megfelelően kell új választójogi rendszert alakítanunk azoknak a tapasztalatoknak figyelembevételével, amely tapasztalatokat a külföldi, választójogi rendszerek fejlődéséből meríthetünk. A főcélunk az volt, hogy a törvényhozásban és a parlamentáris rendszeren felépülő kormányzásban biztosítani tudjuk a nép széles rétegei érdekeinek az érvényesülését anélkül, hogy a kormányzatnak feltétlenül szükséges stabilitását és az egyes társadalmi osztályok békés együttélését veszélyeztessük. Ennek a fő célkitűzésnek okszerű folyománya volt viszont az, hogy az új rendszerbe azokat a biztosítékokat is beépítjük, amelyek a titkos szavazási rendszer nagyon sok helyen megmutatkozott és fentebb részletesen ismertetett káros kihatásait ellensúlyozzák. Meggyőződésünk, hogy a törvényhozás is ezektől a meggondolásoktól áthatva fogja mérlegelni azoknak az intézkedéseknek az értékét és jelentőségét, amelyeket a titkos szavazás intézményesítésével kapcsolatban az új választójogi rendszerünkbe felvettünk. Ezeknek általánosságban való előrebocsátása után rátérünk a törvényjavaslat leglényegesebb rendelkezéseinek az ismertetésére. *
