Felsőházi irományok, 1935. VII. kötet • 314-325., V. sz.

Irományszámok - 1935-315

315. szám. 73 céljából Párizsban kierőszakolták a nyilt szavazást. A konvent 1793. évi alkotmánya nyilván a jakobinusok nyomására a szavazás nyilt vagy titkos módjának alkalmazását a választók tetszésére bízta, azonban az ekként vagylagosan alkalmazásba vett nyilt szavazás nem kedvező tapasztalatai után az 1795. évi direktoriális alkotmány a kizárólagos titkos szavazás rendszerét visszaállította és az így azóta megszakítás nélkül érvényesül Franciaországban. A titkos szavazati jog további térnyerése ismét az amerikai kontinensre esik, ahol azt a XIX. század elején a függetlenségüket egymás után kivívó és önálló állami létet nyerő spanyol és portugál gyarmatbirtokok : a dél- és középamerikai köztársaságok honosítják meg nagyrészt az Amerikai Egyesült Államok mintájára. A XIX. század derekán a titkos szavazást Európában, az akkor jelentkező alkotmányozási lázban, sorban bevezetik a modern demokratikus-liberális alkotmányokba, így Belgium mindjárt önálló állami létre jutásával fogadja el 1831-ben a titkos szavazás rendszerét, követi e téren 1848-ban Hollandia, Luxemburg és Svájc. Ugyanerre az időre esik a titkos szavazás bevezetése, illetve általánosítása a német államokban. Ezekben ugyan alkalomszerűen már 1848. előtt is előfordultak titkos választások, de a titkos szavazás rendszere csak a német szövetség 1849. április 12-i birodalmi választási törvényébe nyert felvételt és csak ennek hatása alatt terjedt el azután általános gyakorlatként a tagállamokban. Poroszország mindazonáltal, ahol e birodalmi törvény hatása alatt a következő választásokat titkos módon folytatták le, az azokon szerzett kedvezőtlen tapasztalatokra figyelemmel az 1849. május 30-i alkotmányában a nyilt szavazás rendszerére tért vissza és azt egészen az 1918. évi választási reformig fenn is tartotta. A XIX. század második felében következik be a titkos szavazás meghonosítása Európa egyéb főbb államaiban, ú. m. Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Svédországban és Norvégiában. A titkos szavazást alkalmazzák választójogi rendszerükben önállósodásuk sorrendjében a Balkán államai : Görögország, Románia, Szerbia és Bulgária is. Különösen jelentős az áttérés a titkos szavazás rendszerére Angliában, ahol a parlamentarizmus évszázados fennállása során állandóan a nyilt szavazás rendszere volt gyakorlatban. A titkos szavazás meghonosítását főleg a nyilt választásokon a szélesebb választórétegek szavazása körül tapasztalt visszásságok tették szükségessé. így került a sor 1872-ben a Ballot-Act-ben a titkos szavazás bevezetésére. A századforduló körül erősödik meg a titkos szavazás intézménye Ausztriában is, ahol ugyan az 1849. évi alkotmány a nyilt szavazást írta elő, de ahol az abszolutizmus lejártával a birodalmi tartományokban fokozatosan a titkos választás lépett előtérbe, amely azután a birodalmi gyűlési választásokon is bevezetést nyert. Az 1896-ban választójoggal felruházott választói csoportok részére már maga a törvény írja elő a titkos szavazást, végül pedig az 1907. évi választójogi reform a titkos szavazást a birodalmi gyűlés minden választója részére általánossá teszi. A század elején vezetik be a titkos szavazást Dánia (1901-ben) és Izland (1906-ban). A világháború befejeztével tér át a titkos választójogra Poroszország (1918ban). A világháborút követő erős demokratikus irányzat természetszerűen azonnal helyt ad a titkos szavazás intézményének az újonnan alapított államokban és e szélső demokratikus szellemben készült alkotmányok egyben a legtágabb mértékben megvalósítják a választójog általánosságát, egyenlőségét és közvetlenségét is. Ekként a 20-as években a titkos választójog a nyugati államokban szinte ÍTelsőlhiázá iromiány. 1935—'1940. VII. köteti. 10