Felsőházi irományok, 1935. VII. kötet • 314-325., V. sz.

Irományszámok - 1935-325

325. szám. 429 Melléklet a 32S. számú irományhoz. Indokolás „a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról" szóló törvényjavaslathoz.. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A műszaki ismeretek hatalmas előretörése nyomán a XIX. században erőteljesen fejlődött ki világszerte a gyáripar, a közlekedés és a kereskedelem. Az új gazdasági rend, amelyet a közgazdaságtudomány a kapitalizmus névvel nevez, Nyugat-Európában már a múlt század első felében kibontakozott. Hazánkban ez a gazdasági folyamat több gazdasági, társadalmi és politikai tényező együttes közrehatása következtében mintegy félszázadnyi késéssel csak a hatvanas években indult meg. Ebben a korszakban hazánk autochton népességének alig voltak olyan rétegei, amelyek a nagy tőkén felépülő új gazdasági életbe erőteljes cselekvő tényezőként léphettek volna be. A rövid idővel előbb felszabadult jobbágyságnak sem hajlama, sem iskolázottsága, sem vagyona nem volt ahhoz, hogy az új ipari és kereskedelmi életbe két keze munkáján felül mást is bele vigyen. A nemesség hosszú évszázadokon át csaknem kizárólagosan fegyverforgatással, mezőgazdálkodással foglalkozott és a közügyekben vett részt, az ipari és kereskedelmi vállalkozás neki idegen terület volt s éppen abban a korszakban, az ősi birtokrendszer és a patriarchális gazdálkodás gyökeres átalakulása következtében tőke és hitel hiánya miatt még megmaradt földbirtokával is csak nehezen boldogult. A városi polgárság még legkönnyebben vállalhatott volna vezető szerepet a kibontakozó új ipari és kereskedelmi életben, de ebben a társadalmi rétegben sem volt meg a kellő felkészültség ahhoz, hogy a kézműipar és a helyi kereskedés megszokott szűk köréből hirtelen a kapitalista termelés és a nagy vállalkozás világába helyezkedjék át. Ilyen viszonyok között mi sem volt természetesebb tehát, mint az, hogy ellenállás és versenytárs hiányában a kapitalisztikus új gazdasági élet első lehetőségeit a zsidóság szállotta meg, amelynek készsége a kapitalisztikus vállalkozásokra közismert. A zsidóság évszázadok óta jelentős szerepet vitt a pénz és a hitelgazdálkodásban, amire bizonyos mértékben rászorította őt az a kényszerű helyzet is, amely más foglalkozásoktól való eltiltása miatt a hitelműveletek lebonyolításában s a pénzgazdálkodásban számára szinte monopolisztikus szerepet biztosított. Erre a szerepre hazai zsidóságunknak meg voltak az anyagi lehetőségei is, mert a zsidóság már akkor tőkés osztálya volt az országnak. Felsőházi iromány. 1935—1940. VII. tötet. 55