Felsőházi irományok, 1935. VII. kötet • 314-325., V. sz.
Irományszámok - 1935-315
94 315; szám. De ugyanezek a hátrányok és visszásságok jelentkeznek akkor is, ha a névjegyzékkészítés jelenlegi rendszerét más oldalról, az összeállítást végző szervek munkájának szemszögéből nézzük. Mit jelent az ötévenkinti összeállítás a választó jogosultság elbírálása szempontjából? Azt, hogy a választó jogosultság megállapítására hivatott szerveknek minden egyes polgár választó jogosultságának kérdésével ötévenkint újból és újból kell foglalkozniuk, a már egyszer igazoltnak elfogadott és változatlanul fennálló jogcímeket újra és újra el kell bírálniok. Hogy ez munkateherben mit jelent és mennyire nem okszerű, azt nem kell bővebben fejtegetnünk. Ennek a kérdésnek vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül az a tapasztalati igazság sem, hogy a tömegmunkának mindig nehézségei vannak, amelyek végeredményben a megbízhatóság rovására is mennek. A névjegyzékek teljesen új összeállítása alkalmával az azt végző szerveknek részben a jogcímek igazolásával, részben a kizáró okokkal kapcsolatban más szervektől felvilágosítást kell kérniök. Ennek következtében az egyes szervekhez a megkeresések ezreit kell intézniök. Hogy ez a munka és a beérkező válaszok feldolgozása, megfelelő csoportosítása és figyelembe vétele, a rendelkezésre álló időhöz viszonyítva nem végezhető olyan pontossággal, mint ahogy azt a választójog fontos közjogi jellege tulajdonképpen megköveteli, — az kézenfekvő. A most előadottakhoz kapcsolódik még a névjegyzék készítésével felmerülő költségek kérdése. Már a vázolt munkálatok is tetemes, mindig visszatérő és — az előbb előadottak szerint — nagy részében tulajdonképpen felesleges munka okozta költségtöbbletet jelentenek, mert hiszen a munkálatok oroszlánrésze már igazolt tények újból való elbírálásából adódik. Az így előálló és a nyomtatványok terén is feltétlenül mutatkozó költségtöbblethez járul még azután az a költségtöbblet is, amely a számlálólapok összegyűjtéséhez, illetve a helyszínen való kiállításához alkalmazott személyeknek külön díjazásából áll elő. Minthogy minden öt évben a megfelelő életkorban lévő egész lakosság köteles vallomást szolgáltatni, — azok is, akiknek választói jogcímei már igazoltattak és változatlanul meg is vannak — természetes, hogy a számlálólapok összegyűjtésére (községben kitöltésére) és a választói jogcímek igazolására vonatkozó adatoknak (okiratok stb.) ellenőrzésére hivatott hatósági közegek száma is jelentékenyen nagyobb, mintha ez a munka a lakosságnak csak bizonyos hányadára terjed ki. Hogy csak egy példával szolgáljunk : Budapest székesfővárosban a névjegyzéknek ötévenkinti új összeállítása, minden alkalommal több mint 2.000 tanügyi és körülbelül 500 közigazgatási alkalmazott kirendelését igényelte. Ezeknek külön díjazása tetemes költséget jelentett, nem is szólva arról, hogy heteken át el is vonattak rendes munkájuktól. Kisebb arányokban ugyanez a helyzet a többi városban és a községekben is. Számszerűleg : a névjegyzékek ötévenkinti új összeállítása minden egyes alkalommal több mint 500.000 pengő költséget jelentett az államkincstárnak. Ezekután még csak egy körülményre kívánunk reámutatni. A törvényjavaslat rendszerében az országgyűlési képviselők választásánál a törvényhatósági választók névjegyzékének is szerepe van. Ennek okszerű következménye, hogy a jövőben a törvényhatósági választók névjegyzékét is évenkint, az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékével egyidejűen, kell majd elkészíteni. Ez tehát a jelenlegi rendszer mellett a fentiekben érintett hátrányoknak megkétszereződését jelentené a közönség szempontjából, csaknem ilyen arányban fokozná a névjegyzék elkészítésében eljáró szervek munkáját és a névjegyzék-
