Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-272

272. szám. 77 272. szám. A felsőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése „az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb megállapításáról" szóló 268. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Felsőház ! A törvényjavaslat 1. és 2. §-a foglalja magában a törvényjavaslat alkotmányjogi lényegét és fontosságát. Ez pedig abban áll, hogy a felsőház és a képviselőház paritásos viszonya ezután az 1926 : XXII. t.-c. ide vonatkozó határozmányaival szemben lényegében biztosítva lesz. Az 1926 : XXII. t.-c. 30. §-a ugyanis szintén kimondja ugyan az egyenjogúság elvét, de ezzel ellentétben a 31. §. s nevezetesen e §. 4. bekezdése olyan rendelkezést tartalmaz a felsőház jogköre rovására, hogy ezáltal az egyenjogúság a két Ház között a törvényalkotás munkájában egészen illuzóriussá vált. Ez az utóbbi rendelkezés tudniillik kimondja, hogy a törvényjavaslatok tekintetében a két Ház között felmerült ellentétek kiegyenlíthetetlen volta esetében a felsőház mellőzésével a képviselőház által elfogadott szöveg terjesztetik fel az államfőhöz kihirdetés végett. De ellenmondásos volt az idézett 30. §-ban elvben kijelentett egyenrangúság abból a szempontból is, hogy az állami költségvetés egészének, tehát a felsőház szükségleteire vonatkozó költségvetésnek a megállapítását is egyedül a képviselőház jogkörébe utalta. A mostani törvényjavaslat ezeken a visszásságokon és ellenmondásokon akar segíteni alkotmányunk ősi szellemében a paritás elvének lehető biztosításával, amidőn egyfelől a költségvetésre nézve új rendelkezéskép kimondja, hogy a felsőház maga állapítja meg saját személyi és dologi szükségleteinek a költségvetését s azon a képviselőház nem módosíthat, másfelől hatálytalanítja a felsőházról szóló törvény 31. §-a 4. bekezdésében foglalt s a felsőház egyenrangú jogkörére sérelmes fentebb ismertetett rendelkezést, s ennek helyébe kimondja, hogyha az országgyűlés két Háza között valamely törvényjavaslatra nézve fennálló ellentét a törvényszerű kiegyeztető eljárással sem volt kiegyenlíthető, vagy ha az egyik Ház a másik Ház által hozzá küldött törvényjavaslat tárgyában a hozzá érkezésétől számított hat hónapon belül nem határozott, a következő ülésszakban, de az egyeztetés másodszori megismétlésétől, illetőleg az említett hat hónap leteltétől számított hat hónapnál nem rövidebb idő eltelte után, bármelyik Ház vita nélkül