Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-270
270. szám. 73 A 4. §-hoz. A bélyeges nyomtatvány a 4. §. szerint csak az állandó Összegű meghatalmazás! illeték és az ügyvédi jóléti hozzájárulás bélyegét foglalja magában, ennélfogva a meghatalmazásban a meghatalmazott részére kikötött díj vagy jutalom összegének megfelelő százalékos illetéket (1920 : XXIV. t.-c. 7. §., 5.100/ 1931. M. E. sz. rendelet 7. §-ának b) pontja), helyesebben annak a bélyeges nyomtatványba foglalt illetéket meghaladó részét a meghatalmazáson külön le kell róni, mert az idevonatkozó illetékszabályokat a javaslat nem módosítja. Ügyvédi jóléti hozzájárulást azonban a százalékos illeték után külön leróni nem kell, mert a javaslat a Te. 142. §-ának módosításával az ügyvédi jóléti hozzájárulás összegét az állandó összegű meghatalmazási illeték egyötöd részében állapítja meg, tekintet nélkül arra, hogy a meghatalmazás után kell-e százalékos illetéket leróni vagy nem. Gyakorlati jelentősége azonban ennek alig van, mert amúgy is csak egészen kivételesen fordul elő az ügyvédi meghatalmazásban díj vagy jutalom kikötése. Az ügyvédi jóléti hozzájárulás összegét a javaslat azért állapítja meg az állandó összegű meghatalmazási illeték egyötöd részében, hogy az ügyvédség számottevő megterhelése nélkül is megfelelő jövedelmet biztosítson az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet részére. Előnye ennek a megállapításnak az is, hogy ilyen módon az egy-egy meghatalmazásra eső jóléti hozzájárulás összege tízzel osztható kerek szám lesz (10, 20, 30, illetőleg 40 fillér), ami megkönnyíti a bélyeges nyomtatványok forgalombahozatalát és a befolyt jövedelem elszámolását. Az a rendelkezés, hogy a nyomtatványt a rányomtatott bélyegek együttes összegének megfelelő áron kell forgalombahozni, bizonyos áldozatot jelent ugyan az államkincstárra, amely a nyomtatványok előállításának költségeit viseli, ez az anyagi áldozat azonban előreláthatólag megtérül azzal, hogy a nyomtatvány használatának kötelezővé tétele a meghatalmazási illeték lerovását minden egyes esetben minden külön intézkedés és költség nélkül biztosítja. Az ügyvédi jóléti hozzájárulás rendszeresítéséből az ügyvédségre háruló terhet viszont ez a szabályozás legalább részben enyhíti, mert mentesíti az ügyvédeket a meghatalmazás céljaira eddig használt nyomtatványok beszerzésének költsége alól. A §. egyéb rendelkezései az ügyvédi jóléti hozzájárulás elszámolását szabályozzák, illetőleg felhatalmazást adnak a pénzügyminiszternek arra, hogy a bélyeges nyomtatvány előállítását, forgalombahozatalát ós kezelését, vagyis a nyomtatvány rendszeresítésével kapcsolatban felmerülő részletkérdéseket rendeleti úton szabályozhassa. Az 5. §-hoz. A javaslat 1. §-ával, amely a bélyeges nyomtatvány használatát ügyvédi meghatalmazás esetére kötelezővé teszi, nem lenne összhangban a Pp. 101. §-a, amely szerint a személyesen megjelent fél szóval is adhat meghatalmazást. Ezt a §-t tehát legalább is akként kellene módosítani, hogy ügyvédi meghatalmazás esetében annak rendelkezései nem alkalmazhatók. Helyesebbnek látszott azonban e helyett az említett §-t teljes egészében hatályon kívül helyezni, mert annak fenntartása a nem ügyvéd részére szóló meghatalmazásokra korlátozottan ismét fokozta volna a jogszabályok bonyolultságát, amit pedig lehetőleg kerülni kell, viszont a szóbeli meghatalmazás megszüntetése a gyakorlatban nehézségeket nem okozhat, mert az írásbeli meghatalmazás kiállításának rendszerint nincsen akadálya. Nem jelent változást és így nem lehet aggályos a Pp. 101. § ának hatályon kívül helyezése az illetékkötelezettség szempontjából sem, mert a polgári bíróságok előtti eljárásban a szóval adott meghatalmazás után eddig is le kellett róni a szabályszerű illetéket (1914 : XLIII. t.-c. 5. §-a, 49. §-ának első bekezdése). Ezzel szemben a bűnügyekben, valamint a községi bíróság (békebíró) előtti eljárásban a javaslat rendelkezései részben megváltoztatják a jelenlegi helyzetet, mert az a 10
