Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-263
44 263. szám. Gazdasági Munkáspénz tár) tagjai számára biztosítja a világháborúban a katonai szolgálatban eltöltött időnek a nyugdíj szempontjából való beszámítását, mégpedig anélkül, hogy a biztosítási díjak utánfizetését megkövetelné. Bárha abból, hogy az 1928 : XL. törvénycikken alapuló, az Országos Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete által ellátott öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági kötelező biztosítás csak 1929. évi január hó 1-étől kezdődő hatállyal lépett életbe, természetszerűleg következik, hogy ez a rendelkezés a most említett biztosítás körében nem nyerhet alkalmazást, mert annál az 1929. évi január hó 1-je előtt eltöltött szolgálati idők egyáltalában nem jönnek figyelembe, mégis félreértések elkerülése érdekében célszerű ezt kifejezetten is kimondani. Az Országos Társadalombiztosító Intézet által ellátott bányanyugbérbiztosítást viszont azért kell kivonni a rendelkezés hatálya alól, mert a világháború alatt teljesített katonai szolgálatnak annak körében való figyelembevételét a volt népjóléti és munkaügyi miniszter által az 1925 : XXXIV. t.-c. 1. §-ában nyert felhatalmazás alapján kiadott 4.400 /ein. 1926. számú rendelet 64. §-ának 6. pontja és a 6.100 /ein. 1928. N. M. M. számú rendelet 16. §-a már a legmesszebbmenőén biztosítja. Ezeket a rendelkezéseket a §. (3) bekezdése foglalja magában. A 12. §-hoz. Az 1933 : VII. t.-c. 30. §-a a hadirokkantak részére, a közszállítási szabályzat 51. §-ának (3) bekezdése pedig a vitézi rend tagjai részére közszállításoknál előnyöket biztosít. A hadirokkantak és a vitézi rend tagjai eme előnyeinek fenntartása mellett méltányos a közszállításoknál a tűzharcosok részére is legalább azt az előnyt biztosítani, hogy egyenlő feltételek mellett ajánlatukat elsősorban kell figyelembe venni. A 13. §-hoz. Megokolt, hogy a tűzharcosok megélhetésük könnyítése érdekében az állami egyedáruság alá eső cikkek árusításának engedélyezésénél (kizárólagos dohányárusítási és korlátlan italmérési engedélyek), valamint minden egyéb hatósági engedélytől függő jogosítvány adományozásánál előnyben részesüljenek. Ezért a §. (1) bekezdése ily esetekre a tűzharcosok részére egyenlő feltételek mellett elsőbbséget biztosít. Természetes, hogy a hadigondozottak és a vitézi rend tagjai számára más jogszabályokban már biztosított előnyöket a rendelkezés nem kívánja érinteni. Az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1936 : VII. t.-c. 12. §-a értelmében egyes engedélyhez kötött iparok gyakorlására kiadható iparengedélyek száma korlátozható. Az ipartörvény módosításáról szóló 1922 : XII. t.-c. 63. §-a pedig a kéményseprőiparra különleges rendelkezéseket állapít meg. Méltányos, hogy a kiadható iparengedélyek számának korlátozása esetén, valamint a kéményseprőiparban az iparengedély elnyerésénél a tűzharcosok előnyben részesüljenek. Ezt az előnyzést biztosítja a §. (2) bekezdése, anélkül, hogy a hadigondozottak számára az 1933 : VII. t.-c. 30. §-ának (e)—(9) bekezdéseiben megállapított kivételes előnyöket, vagy az 1922 : XII. t.-c. 63. §-ában foglalt rendelkezéseket egyébként módosítaná. Végül a (3) bekezdés a tűzharcosoknak a behozatali és kiviteli engedélyek elnyerésénél előnyben részesítését biztosítja. A 14. §-hoz. Az 1933 : VII. t.-c. 28. §-a a hadiárvák és hadigyámoltak részére messzemenő tandíj mentességi kedvezményt állapít meg úgy a középiskolákra és középfokú iskolákra, mint a főiskolákra és egyetemekre kiterjedően. Méltányos, hogy a tűzharcosok gyermekeik taníttatásánál ugyancsak támogatásban részesüljenek. Ezt célozza a §. rendelkezése, amikor a tűzharcosok általános »jó« tanulmányi eredménnyel tanulmányokat folytató gyermekei számára, a megállapított tandíj mentességi %-on belül, a tandíjmentességre egyenlő feltételek mellett elsőbbséget biztosít. Természetes, hogy a rendelkezés a hadiárvák és h°digyámoltak számára már biztosított kedvezményt nem érinti.
