Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-263
263. szám. 35 rendelkezések vannak az államvasúti, állami gépgyári, városi és községi tisztviselőkre, gyakornokokra, kezelőkre és altisztekre érvényben. A* bányatörvény alá eső üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben foglalkozó munkásoknak és altiszteknek, valamint családtagjaiknak nyugbérbiztosítása tárgyában, az 1925 : XXXÏV. t.-c. 1. §-ában nyert felhatalmazás alapján kiadott 4.400 /ein. 1926. számú népjóléti- és munkaügyi miniszteri rendelet 64. §-ának 6. pontja értelmében a nyugbér kiszámításánál alapul szolgáló időbe be kell számítani azt az időt, amelyet a biztosított az 1914. évi július hó 1. napját követőleg háborús katonai szolgálatban töltött. A rendelkezést kiegészíti a 6.100/1928. N. M. M. számú rendelet 16. §-a. Az 1931 : XXVI. t.-c. 2. és 4. §-ában és az 1932 : VII. törvénycikkben kapott felhatalmazás alapján kiadott 9.660/1932. M. E. számú kormányrendelet a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák, valamint a Károly-csapatkeresztesek és a vitézségi éremtulajdonosok számára, amennyiben a terhükre kivetett földadó, ház adó és általános kereseti adó együttes évi összege az 50, illetőleg 100 P-t nem haladja meg, adókedvezményt biztosít. Az 50.000/1934. K. M. számú rendelettel az 1931 : XXI. t.-c. 21. §-ában nyert felhatalmazás alapján kiadott közszállítási szabályzat 51. §-ának 3. pontja a vitézi rend tagjainak %-os előnyt biztosít, 6. pontja pedig olyan ajánlattevőknek, akiknél vitézek hadviseltek és hadirokkantak nagyobb számban vannak alkalmazva egyenlő feltételek mellett előnyt nyújt. A hadirokkantak szára ára az 1933 : VII. t.-c. 30. §-a biztosít előnyöket. A földbirtokrendezés során földhöz és házhelyhez jutottak tartozásainak rendezése tárgyában kiadott 2.000/1937. M. E. számú kormányrendelet bevezető részének 1. pontja értelmében a földhöz, illetőleg házhelyhez juttatott hadirokkantak, hadiárvák, hadiözvegyek, valamint arany és ezüst vitézségi éremmel kitüntetettek a megváltási ár tekintetében biztosított általános mérséklésen felül még 25%-os mérséklésben részesülnek. A hadirokkant kérdésnek az 1933. évben törvényhozási úton történt rendezése a világháború alatt arcvonalszolgálatot teljesített harcosokat (frontharcosokat) különleges érdekeiknek érvényesítésére irányuló fokozott tevékenységre indította. A mozgalom mindinkább erősbödött s bizonyos előjogoknak külön törvényben való biztosítását tűzte ki célul. Mint említettem, az alkotmányos kormányaink a világháborúban hazafias kötelességüket lelkes odaadással teljesített katonák szolgálatának értékelése és különleges érdekeik elismerése elől sohasem zárkóztak el, csupán külön törvény alkotását nem tartották ehhez szükségesnek. A viszonyok megváltozása következtében azonban most már célszerűnek látszik a világháborúban arcvonalszolgálatot teljesített katonák nagyértékű hazafias kötelességteljesítését bizonyos előjogoknak önálló törvényben való biztosítása útján elismerni és jutalmazni. Ez az oka annak, hogy most, 19 évvel a világháború befejezése után, ilyértelmű törvényjavaslat kerül a törvényhozás elé. Sajnálatos, hogy ez akkor történik, amikor a gazdasági viszonyok mostohasága következtében a gondoskodásnak aránylag szűk keretek közé kell szorulnia. Mindent megad azonban a törvényjavaslat, ami a jelenlegi viszonyok között megadható. A törvényjavaslat benyújtása már önmagában is újabb erkölcsi elismerését kívánja szolgálni a világháborúban az arcvonalban szolgálatot teljesített katonák hazafias és önfeláldozó kötelességteljesítésének. A törvényjavaslat szakít a közismert, de idegen hangzású frontharcos elnevezéssel és ahelyett a magyaros »tűzharcos« elnevezést vezeti be. Ez az elnevezés a Tudományos Akadémia hozzájárulásával választatott. A törvényjavaslat mindenekelőtt a tűzharcos fogalmát határozza meg, szabá-
