Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-262

262. szám. 23 képpen ugyanaz lesz, mint jelenleg. Az ellenőrző közegek ugyanis — a mai állapot szerint — ha kihágás elkövetésén tettenérnek valakit, a tényállás rövid vázolása mellett teszik meg a feljelentést. A helyszíni bírságolás rendszerének bevezetésével ez a helyzet csak annyiban fog változni, hogy a tettes — a belügyminiszter által összegszerűen megállapított — pénzbírság lefizetésével mentesül a feljelentés és a kihágási eljárás lefolytatása alól. A helyszíni bírságolás bevezetésének elsősorban — és ennek rendkívüli fontosságot tulajdonítok — nevelő hatása lesz az akár gyalog, akár járművön közlekedő közönségre. Meg vagyok győződve, hogy már maga az a tudat, hogy a rendőrközegek az utcán a szabálytalanul közlekedőt pénzbírság lefizetésére szólíthatják fel, olyan fegyelmező hatással lesz a közönségre, hogy azt a rendszer bevezetését követőleg azonnal észlelni lehet majd az utcák forgalmában. Már maga ez a — véleményem szerint — kétségtelenül bekövetkező eredmény is a helyszíni , bírságolás bevezetése mellett szól. A kérdés beható tanulmányozása és mérlegelése után elhatároztam annak törvényhozási úton való rendezését. Az előttünk fekvő törvényjavaslat felhatalmazást ad a belügyminiszternek, hogy rendelettel megállapíthassa azoknak a kihágásoknak a csoportját, amelyek elkövetőivel szemben a helyszíni bírságolás alkalmazható. A törvényjavaslat szerint a belügyminiszter a rendeletben pontosan fel fogja sorolni az egyes kihágásokat és összegszerűen minden felsorolt kihágásra vonatkozóan meg fogja állapítani, hogy az illető kihágás elkövetése miatt milyen Összegű pénzbírságot lehet alkalmazni. A belügyminiszter 10 pengőnél magasabb összegű pénzbírságot nem állapíthat meg. A kihágás tettenért elkövetője a pénzbírságot lefizetni nem köteles, ha azonban nem fizet, akkor ellene a kihágási eljárást meg kell indítani. A törvényjavaslat tehát a tettenért egyén tetszésére bízza, hogy a helyszíni bírságolásnak aláveti-e magát vagy sem. A törvényjavaslat végrehajtásával kapcsolatban az az elgondolásom, hogy azt elsősorban a székesfőváros területén és egyelőre itt is csak a közlekedési kihágásokra fogom bevezetni, főkép avégből, hogy a közlekedés rendjét hatályosabban lehessen biztosítani. Itt nem annyira gépjárműveknél, hanem — amint azt már fentebb említettem —inkább a gyalogjáróknál van a baj és a forgalmat zavaró hibák kiküszöbölése érdekében különösen ezeknek megrendszabályozása szükséges. Az őrszemélyzetnek azokat a tagjait, akik fel lesznek jogosítva a helyszínen való bírságolásra, a legkörültekintőbb gondossággal fogjuk kiválogatni. Megbízatásuk visszavonásig terjedő hatályú lesz. Nagy súlyt fogok helyezni arra, hogy csak olyan közegek ruháztassanak fel ezzel a joggal, akiket rátermettségük, intelligenciájuk és az átlagosnál magasabb értelmi színvonaluk arra kifogástalanul alkalmassá tesz. Az így kiválogatott közegek külön alapos kioktatásban fognak részesülni, hogy a szükséges higgadtságon és erkölcsi fegyelmezettségen kívül a jogszabályok helyes és tapintatos alkalmazására való képességük is meglegyen. Ezzel a körültekintő kiválogatással kívánom biztosítani azoknak, az esetleg felmerülő gyakorlati hátrányoknak kiküszöbölését, amelyek a helyszíni bírságolás rendszerének bevezetése ellen leginkább felhozhatók. Meggyőződésem, hogy az őrszemélyzetnek ezek a kiválogatott tagjai a helyszínen való bírságolást megfelelő tapintattal, a közönség zaklatása nélkül fogják lebonyolítani és hogy a beszedett pénzösszegek kezelését is megnyugvással rájuk lehet bízni.