Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-300

300. szám. 275 mindvégig kellő szakavatottsággal az 1900 : XVI. t.-c. 1. §-ában említett Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár látj a el, mely intézménynek a neve az 1913 : XX. t.-c. 1. §-a értelmében : Országos Gazdasági Munkáspénztárra és az 1936 : XXXVI. t.-c. 1. §-a értelmében mai nevére : Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetre változott. Az Intézetet évtizedes tapasztalatai képessé teszik arra, hogy keretei között valósítsuk meg a mezőgazdasági társadalombiztosítás továbbfejlesztését is. A közbejött világháború, forradalmi időszak és főleg az ország megcsonkítása, majd az ezeket követő gazdasági válság a magyar gazdasági munkavállalók társadalombiztosításának továbbfejlesztése elé szinte leküzdhetetlen akadályokat gördítettek. Ebből az időből csupán az 1922 : II. törvénycikket említhetem, mint az átmenet nehézségeit áthidaló törvényhozási intézkedést. A kérdés további intézményes fejlesztésére utóbb az 1928 : XLII. t.-c. 2. §-ában foglalt törvényhozási felhatalmazás adott lehetőséget, amely a gazdasági munkavállalók kötelező társadalombiztosítása nálunk hiányzó ágainak előkészítésével kapcsolatban a statisztikai adatgyűjtés és feldolgozás költségeihez a szükséges fedezetet boesájtotta rendelkezésre. E felhatalmazás alapján történt az 1928. évi október elsejei állapotnak megfelelő idevágó statisztikai adatok gyűjtése és feldolgozása. A vezetésem alatt álló minisztérium ezek alapján a szükséges további törvényelőkészítő munkálatokat is bevezette, azok folytatását és az akkori helyzetnek megfelelő tervek gyakorlati megvalósítását azonban a világszerte fellépett, hosszú ideig tartott és hatásaiban teljesen megszűntnek még ma sem tekinthető gazdasági válság, amely éppen az agrárországokat sújtotta leginkább, megakadályozta. A végrehajtott statisztikai felvétel azonban mégsem tekinthető kárba veszettnek, mert az a jelen törvényjavaslat biztosítástechnikai alapjainak felállításánál — az 1930. évi általános statisztikai felvétel adataival együtt •—• értékes számítási alapokat nyújtott. A magyar mezőgazdasági társadalombiztosítás legújabb ágazatának, a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításának az 1936 : XXXVI. törvénycikkel a közelmúltban való megalkotása a gazdatisztek és a gazdasági egyesületi alkalmazottak ilyirányú szükségleteinek régóta óhajtott intézményes megoldását jelentette. Az államok szociális berendezkedése szerves életet él és mint minden szerves élet, alá van vetve a fejlődés törvényszerűségeinek. A szociálpolitikai alkotások jövőjének és sikerének előfeltétele, hogy azok alapját kellő körültekintéssel fektessék le és fejlesszék tovább, azok kihatásait megfelelően mérjék le, továbbá, hogy az érdekeltekben és a társadalomban a szociális alkotás szükségességének tudata éljen és a nemzet a szükséges áldozatok meghozatalára hajlandó legyen. Legfontosabb azonban, hogy fennálljanak azok a gazdasági adottságok, amelyek a szociális alkotások életképességét változott, nehezebb viszonyok között is biztosíthatják. Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a legeredményesebb szociálpolitika az, amely nem megy túl a gazdasági élet által nyújtott lehetőségeken, hanem alkotásait a gazdasági adottságok alapjaira építi fel. Ha hiányzik a kellő összhang, azt megsínyli a gazdasági élet, s ennek következtében szociális téren is visszaesés áll be. A biztosítási szolgáltatások összegszerűségénél hivatkozom arra, hogy az szerves összefüggésben van a munkaadók, az állam és a munkavállalók áldozataival. Amidőn afelett kellett határoznom, hogy a mezőgazdasági öregségi biztosítás körébe kiket vonhatunk be, ennek megfontolásánál azokat a pénzügyi kereteket kellett figyelembe vennem, amelyeket, elmenve a lehetőségek végső határáig, de reális alapon ma vállalni lehet, sőt vállalni kell. Ezen az alapon az öregségi bizto35*