Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-300

300. szám. 1569 1-ső melléklet a 300. számú irományhoz. Indokolás „a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A társadalombiztosítás a szociálpolitika nagy horderejű célkitűzéseit szolgálja és azoknak a jogintézményeknek az összessége, amelyek az emberi életkockázatok hátrányos anyagi következményeinek arányos megosztását, végeredményben az élet terheinek a kiegyensúlyozását hivatottak megvalósítani. A szociális biztosítás eszméje ilyképpen a sorsközösség tudatára ébredt társadalom szolidarizmusában fogant. A szolidaritásnak a gondolata, mint a társadalmat összetartó belső kapocs, többé-kevésbbé mindig érvényesült a történelem folyamán. Az utolsó évtizedek történetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az egymásrautaltság és egymást megsegítésnek eszméje szinte középpontjába került minden szociálpolitikai célkitűzésnek és nagy mértékben hozzájárult a társadalombiztosítás kifejlesztéséhez is. A társadalombiztosítás gondolatának erkölcsi alapja az emberi munka megbecsülése, ami megköveteli, hogy az elemi létfeltételek azok részére, akik életük folyamán becsülettel állották meg a helyüket a nemzeti termelés terén, a munkaképtelenség bekövetkezése esetén is megadassanak. E téren a kezdő lépés a szervezetlen, majd később az intézményes jótékonyság volt. A karitász kétségtelenül sok értékes alkotást hozott létre, magasabb fejlődési fokon azonban egymagában már nem alkalmas az arra ráutaltak minden rétegének megfelelő ellátására. Az intézményes jótékonyságnak haladottabb formája a járulékmentes öregségi ellátás rendszere, amelynél a valóban felmerült kiadásokat a segélyezett munkavállaló hozzájárulása nélkül a közület a közadókból fedezi. Felmerülhet az a kérdés, hogy a gazdasági munkavállalókkal kapcsolatban a kötelező társadalombiztosítási rendszer bevezetése helyett nem volna-e egyszerűbben megközelíthető az elérni kívánt szociálpolitikai cél ilyen járulékmentes ellátási rendszerrel. Tény az, hogy a külföldön néhol az ingyenes ellátás többé-kevésbbé kiépített rendszerével ma is találkozunk. Ez a rendszer azonban a külföldön csakis ott tartja még fenn magát, ahol nagy, kellően ki nem használt termőterületek állnak rendelkezésre (Ausztrália, Üj-Zéland, Uruguay), gazdag természeti kincsek találhatók (Dél-Afrika) vagy igen fejlett közgazdasági viszonyok vannak, ami a jelzett országok részére aránylag könnyűvé tette a járulékmentes aggkori ellátás megvalósítását. Ezek az előfeltételek azonban nálunk hiányzanak. Rá kell mutatnom