Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.

Irományszámok - 1935-294

294. szám. 241 vetkeztében a világpiacon túínagy áremelkedések állanának elő. Ügy a kvóták esetleges leszállítása, mint azok emelése az alapkvóták arányában kell, hogy történjen. > Gondoskodás történik ebben a fejezetben továbbá arra az esetre is, ha egyes kiviteli jogosultsággal bíró országok kvótáikat előreláthatólag nem tudják ki­használni. Ilyen esetben a kihasználatlanul maradó kiviteli kvótát az illető állam­nak a közösség rendelkezésére kell bocsátania, amely azt azután azok között az államok között, amelyek kiviteli jogosultságukat ki tudják használni és arra igényt tartanak, kvótáik arányában kiosztja. Gondoskodás történik ebben a fejezetben arra az esetre is, ha valamely szer­ződő kiviteli állam különleges okokból igazoltan nehéz helyzetbe jut és szüksége van kvótájánál nagyobb mennyiségű cukor kivitelére. Ebben az esetben a tanács­nak joga van a visszabocsátott, tehát ki nem használt kvóták 25 %-a, legfeljebb azonban 50.000 tonna erejéig az említett nehéz helyzetbe jutott állam vagy álla­mok részére kvótájukon felüli kiviteli jogosultságot adni. Ha erre a célra vissza­bocsátott kvóta nem állna rendelkezésre, vagy az 30.000 tonnánál kevesebb volna, úgy a tanácsnak joga van 30.000 tonna erejéig az igazoltan nehéz helyzetbe jutott államnak fedezetlen többlet kiviteli kvótát adni, anélkül azonban, hogy ez a többi állam kvótáját befolyásolná. A ki nem használt kvóták a következő évre nem vihetők át és az egyes álla­mok a részükre kiosztott kiviteli kvótákat más államoknak nem engedhetik át. Ez a fejezet a fentiekből láthatóan minden vonatkozásban gondoskodik arról, hogy a világpiacon a kínálat a kereslettel egyensúlyban legyen, egyben pedig a kiviteli államok érdekeit is minden vonatkozásban megóvja. Ami a Magyarország részére megállapított kiviteli kvótát illeti, ez a magyar cukortermelés jelenlegi teljesítőképességével arányban van és nagyobb, mint amennyit Magyarország az utolsó öt év átlagában kivitt. A Magyarország részére megállapított kiviteli kvóta nagysága akkor is megfelelőnek mondható, ha össze­hasonlítjuk a Chadbourne-egyezményben Magyarország részére megállapított kvótával, illetőleg azzal, hogy a Chadbourne-egyezményben résztvett európai államoknak a Chadbourne-egyezményben megállapítva volt kvótái és az ebben az egyezményben megállapított kvóták egymáshoz hogy aránylanak. Magyar­ország kiviteli átlaga ugyanis az egyezmény megkötését megelőző öt termelési évben, tehát 1931/32.-től 1935/36.-ig bezárólag évente közel 30.000 tonna nyers­cukor volt, amivel szemben az egyezményben megállapított kiviteli alapkvótája évi 40.000 tonna nyerscukor. A Chadbourne-egyezményben résztvett európai országoknak a londoni meg­állapodásban megállapított kiviteli kvótái a Chadbourne-egyezményben bizto­sított kiviteli kvótákhoz viszonyítva Belgium kivitelével mind aránylag alacso­nyabbak a Magyarország részére megállapított kiviteli kvótánál. Belgium eseté­ben azonban az aránylag nagyobb kiviteli kvóta megállapítása azért volt indo­kolt, mert a Chadbourne-egyezménynél a belga Kongó kivitele a Belgiumra nézve megállapított kiviteli kvótába nem volt beleértve, míg a londoni megállapodásban megállapított belga kiviteli kvóta nemcsak az anyaországra, hanem a gyarmataira is vonatkozik. Végeredményben tehát Belgium sem járt jobban a londoni meg­állapodásban megállapított kiviteli kvótát illetőleg a Chadbourne-egyezményhez viszonyítva, mint Magyarország. ; Különleges elbánásban részesült még a kiviteli kvóták kiosztásánál Csehszlo­vákia, amennyiben alapkiviteli kvótájához már magában az egyezményben, az egyezmény első három évére évenként csökkenő többletkvótákat kapott. Ennek az intézkedésnek az volt az indoka, hogy Csehszlovákia cukortermelése és répa­Feüisőházi iromány. 1935—1940. ViL ikßtet. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom