Felsőházi irományok, 1935. VI. kötet • 255-313., IV. sz.
Irományszámok - 1935-282
282. szám. 177 2. (i) Azokat a serdülőkorúakat, akik meghaladták a kötelező iskolalátogatás befejezését jelentő legkisebb életkort és nem tudnak megfelelő alkalmazást találni, minden olyan esetben, amikor az iskola szervezete ezt megengedi, a teljes idejű oktatás további látogatására kellene kötelezni mindaddig, amíg megfelelő alkalmazáshoz jutnak. (2) A jelen szakasz alkalmazása szempontjából a »megfelelő« kifejezés különösen az illető alkalmazás folytonosságának és jövőjének feltételeire vonatkozik. (3) A jelen szakasz megvalósítása céljából szoros együttműködést kell létesíteni az iskolai hatóságok, valamint a munkaközvetítés és munkanélküliségi biztosítás illetékes szervei között. 3. A jelen ajánlás szempontjából a »serdülőkorú« kifejezés tizennyolc éven aluli személyt jelent. 4. Azokban az országokban, amelyekben iskolalátogatási kötelezettség nincsen, azt, az 1. és 2. szakasznak megfelelően amint lehet, be kell erre vezetni. 5. Szükség esetében az alatt az időszak alatt, amíg az 1. és 2. szakasz értelmében meghosszabbított iskoláztatás tart, az illetékes hatóságoknak a szülők részére létfenntartási segélyt kellene kiutalniok. 6. A fent ajánlott elvek alkalmazásából folyó meghosszabbított oktatás tanrendjét elsősorban az általános műveltség fejlesztésének szem előtt tartásával kell megállapítani, úgy azonban, hogy az egyúttal valamely foglalkozás gyakorlásának általános előkészítését is szolgálja. 7. (1) Megfelelő szabályokat kellene alkotni, amelyek a serdülőkorúakat arra bátorítják, hogy a kötelező iskolalátogatás korhatárán túl, amennyiben erre megfelelő képességgel bírnak, középfokú vagy szakiskolákat látogassanak. (2) A fenti elv végrehajtásának alkalmas eszközeként a beíratási díjak elengedése vagy csökkentése ajánlatos. 8. A teljes idejű oktatásnak befejezése után a serdülőkorúakat kötelezni kellene arra, hogy tizennyolcéves korukig általános és szakirányú oktatást nyújtó kiegészítő tanfolyamokat látogassanak. 9. (1) Abban az esetben, ha az ilyen tanfolyamok látogatása nem lenne minden serdülőkorúra nézve egyformán kötelező, a látogatást legalább a munkanélküliekre nézve kellene kötelezővé tenni naponként vagy legalább hetenként bizonyos óraszámban. (2) Ha a serdülőkorú munkanélküliek száma bizonyos körzetben elég nagy, részükre külön tanfolyamokat kellene szervezni. (3) Megfelelő szabályokat kellene alkotni, amelyek a munkavállalás után is lehetővé teszik hasonló tanulmány folytatását oly serdülőkornak részére, akik az előző két bekezdés egyikében vagy másikában előírt oktatásban részesültek. 10. Az a serdülőkorban levő munkanélküli, aki a 9. szakasz értelmében kötelező tanfolyam látogatását elfogadható ok nélkül elmulasztja, megfelelő körülmények fennforgása esetében időlegesen egészben vagy részben megfosztható a munkanélküliségi támogatástól vagy segélyezéstől. 11. (1) A 18 és 25 év közötti fiatalkorú munkanélküliek részére szakképzési központokat kellene létesíteni, és pedig a körülményekhez képest bennlakási, vagy kinnlakási rendszerrel. Ezek a központok általános oktatást is nyújtanának. (2) Ezeket a központokat a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel együttműködve kellene megszervezni. 12. (1) E központok tanrendjének a gyakorlati oktatáson felül általános szakirányú és kulturális oktatást is fel kellene ölelnie. (2) Azokat a személyeket, akiket ezekben a központokban előadások tartásával bíznak meg, megfelelő fizetésben kellene részesíteni és lehetőleg a szükséges Feflisőházi iromány. 1935—1940. VI. 'kötet. 23
