Felsőházi irományok, 1935. V. kötet • 210-254., III. sz.

Irományszámok - 1935-221

221. szám. â5 Melléklet a 221. számú irományhoz. Indokolás az öntözőgazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedé­sekről szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. * Midőn a kormány nemzeti munkatervébe iktatta az Öntözések fejlesztését, egyúttal mérlegelte azokat az okokat, amelyek az öntözéses gazdálkodás beve­zetése érdekében végrehajtandó munkálatokat állami feladatnak minősítették. Ezek az okok : népességünk természetes szaporodása, országunk, elsősorban a nagy magyar Alföld kedvezőtlen csapadékviszonyai és az alföldi, eredményes mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vagy kevésbbé alkalmas szikes területek nagy kiterjedése. Az emberiség életében a víz szerepe kettős. Amíg áldásaival lehetővé tette a kultúra kifejlődését, addig árvizeivel nem egyszer súlyos károkat okoz. Utóbbiak az egyes vidékeket annál érzékenyebben sújtják, minél fejlettebb a kultúra és a mezőgazdaság. Ezért a fejlődés természetes útja az, hogy a kultúra fejlődé­sével párhuzamosan a lakosság egyre jobban védekezik a vizek kártételei (árvizek, mocsarak stb.) ellen. Ennek szüksége főként akkor áll elő, mikor az ország népes­ségének természetes szaporodása miatt a meglevő termőföldek hozama már nem elégíti ki a lakosság szükségleteit, ami leginkább akkor érezhető, mikor nedves esztendőkben a vizek bősége, aszályos években pedig a vízhiány miatt a termés elmaradása következik be. Az árvizek hatásának csökkentésére való törekvés általában a népesség szaporodásának fokozódásával áll elő s elsősorban ott, ahol az éghajlati adott­ságok a termelést egyébként is bizonytalanná teszik. Ez a folyamat játszódott le hazánkban is, ahol a múlt század közepén a népesség már annyira megszaporodott, hogy az addigi külterjes és csakis az árvizektől védett magasabb alföldi területeken folytatott szántóföldi termelés a népesség szükségletét — különösen egyes szélsőséges időjárású években — a megkívánható mértékben már nem elégítette ki. A »legnagyobb magyar« gróf Széchenyi István ismerte fel annak szükségét, hogy elsősorban az árvízkárok ellen kell földjeinket megvédeni és a teendőket tömören a következőkben jelölte meg: m vízbajok megszüntetésének természetes sorrendje a szabályozással egybekapcsolt ármentesítés és az azt követő lecsapólás, amiket azután az Öntözésnek kell betetőznie«. 5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom