Felsőházi irományok, 1935. V. kötet • 210-254., III. sz.
Irományszámok - 1935-220
24 220. szám. hiány is 7*7 millió P-vel kisebb, vagyis 10*2 %-kal kedvezőbb az 1936/37. évi hiánynál. Ezúttal is reá kell mutatnia azonban a bizottságnak arra a tényre, hogy a közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok nagy részének a trianoni békeszerződés következtében levált területekről Magyarország területére történt átköltözködése folytán a költségvetést terhelő úgynevezett trianoni nyugdíjteher még most is a költségvetési hiányt meghaladó összegre tehető. A költségvetési előirányzat részleteit tekintve, megállapítható, hogy az állami közigazgatásnál a személyi kiadások az 1936/37. évi 258*8 millió P-vel szemben 0*7 millió P-vel emelkednek. Ez annak a következménye, hogy egyes tárcáknál nem volt elkerülhető a létszám kisebbmérvű felemelése. A létszámemelés a vallásés közoktatásügyi tárcánál főleg új iskolák létesítésével, a földmívelésügyi tárcánál a szakoktatás fejlesztésével, a telepítési tevékenységgel és az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézettel kapcsolatos, az igazságügyi tárcánál a szolgálat megfelelő ellátása érdekében az altiszti létszámot kellett emelni, a pénzügyi tárcánál főleg az ellenőrzési teendők szaporodása folytán elsősorban a pénzügyőrség létszámának emelésére volt szükség, míg a belügyi tárcánál a közbiztonsági szolgálattal szemben támasztott fokozottabb igények miatt volt elkerülhetetlen a létszám emelése. A tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszáma az 1936/37. évi előirányzattal szemben a már fentebb említett okokból 1.251 fővel emelkedik. Végeredményben a személyi járandóságok aránya a közigazgatás összes kiadásainak keretében mégis tovább csökken, amennyiben az 1924/25. évi 36*2 %-kal és az 1936/37. évi 32*8 %-kal szemben ezúttal 31*6 %. A nyugellátások előirányzata az 1936/37. évi 145*1 millió P-vel szemben 3*3 millió P-vel (tavaly 4 millió P-vel) emelkedett és így most 148*4 millió P. A többlet oka az, hogy a nyugellátásban részesülők létszáma 1.430 főnyi (tavaly 1.587 főnyi) emelkedést mutat. A nyugellátások összege — nem számítva ide a hadirokkantak és hátramaradottaik ellátására itt ez évben is változatlan összeggel felvett 17*7 millió P-t — 130*7 millió P (tavaly 127*4 millió P), amivel szemben a rendszeres állandó illetmények Összege 225*3 millió P (tavaly 224*9 millió P). Annak megállapítása mellett, hogy a rendszeres állandó illetményeknek nem mindegyike számítható be a nyugdíjazásnál, ezúttal ismételten reámutat a pénzügyi bizottság arra, hogy a nyugdíjteher több mint 50 %-át teszi a nyugdíjazásnál számításba vehető illetményeknek. Ez az aránylag nagy nyugdíjteher azonban, amint ezt a bizottság már többízben megállapította, igen nagy részben annak tulajdonítható, hogy nyugellátásban kellett részesíteni a levált területekről annakidején idemenekült közszolgálati alkalmazottakat és azok hátramaradottait is, továbbá, hogy a nyugellátásban részesülők élettartama meghosszabbodott. Az 1924/25. évi költségvetésben a nyugellátások 12*8 %-át tették az állami közigazgatás összes kiadásainak. Ez az arány az 1936/37. évi költségvetésben 18*4 % volt, ezúttal pedig 18*1 %, tehát némileg csökkent. Az önkormányzatok alkalmazottainak és nyugdíjasainak járandóságaihoz adott hozzájárulások összege 46*8 millió P-ről 0*6 millió pengővel 47*4 millió P-re emelkedett, főként a nem állami tanszemélyzet nyugilletményeihez adott hozzájárulások emelkedése, továbbá a nem állami elemi iskoláknál szükséges létszámszaporítás folytán. A hozzájárulások aránya az 1924/25. évi költségvetésben 6-Q%, az 1936/37. éviben 6%, az 1937/38. éviben pedig 5*8%. A dologi és átmeneti kiadások előirányzata az 1936/37. évi költségvetésben előirányzott 231*5 millió P-ről 27*9 millió P-vel 259*4 millió P-re emelkedik. Ez az emelkedés a népegészségügy programrnszerű további kiépítésével, a kulturális
