Felsőházi irományok, 1935. V. kötet • 210-254., III. sz.
Irományszámok - 1935-214
14 .214, szám. Ezért ma érvényes jogszabályaink is a területenkívüliség és a személyes mentesség fennállása és terjedelme kérdésében a döntést az eljáró hatóság főf el ügyeleti hatóságának tartják fenn (Pp. 9. §. és Bp. 31. §.), azt kötelezővé teszik az eljáró hatóságra is. — nem biztosítják azonban azt, hogy a hatóságok minden esetben főfelügyeleti hatóságukhoz forduljanak, amidőn az eljárásban résztvevő személyt területenkívüliség vagy személyes mentesség illeti. Jogszabályaink ugyanis csak kétség esetében kötelezik az eljáró hatóságokat arra, hogy főfelügyeleti hatóságukhoz forduljanak, tehát tág tere van annak, hogy a nemzetközi jog szabályainak nemismerése vagy téves értelmezése folytán a hatóság olyan intézkedést tehessen vagy olyan határozatot hozhasson, amely e kiváltságokkal ellenkezik. Törvényalkotásunknak ezek a hiányai a volt Osztrák-Magyar Monarchia fennállása idejében a gyakorlatban nem éreztették hatásukat, mert a külföldi államok követségei Bécsben, Magyarország területén kívül voltak, márpedig a területenkívüliség kérdései elsősorban és főképpen a diplomáciai személyekkel szemben jelentenek legérézhetőbb korlátozást az államhatalom területi felségjogának gyakorlásában, mert ezek a személyek azok, akik állandóan és huzamos ideig más állam területén tartózkodnak és így leginkább megvan a lehetősége, sőt valószínűsége annak, hogy a fogadó állam jogrendjével összeütközésbe kerülnek. Lényegesen megváltozott a helyzet azzal, hogy a Monarchia felbomlása óta a külföldi államok követségeinek székhelye Budapesten van és így a magyar hatóságok számos olyan üggyel foglalkoztak, amelyekben területenkívüliséget élvező személyek voltak érdekelve, a kormányhatóságoknak pedig gyakran volt alkalmuk észlelni a kiváltságokat sértő olyan hatósági intézkedéseket és határozatokat, amelyek az érdekelt államok kormánya részéről jogos felszólalásra és tiltakozásra adtak okot olyan esetekben is, amikor a sérelem fennálló jogszabályaink keretében nem volt többé orvosolható. Ezt a törvényjavaslatot, amely az ilyen intézkedések és határozatok kiküszöbölését és a területenkívüliségben foglalt jogok érvényesülésének feltétlen biztosítását célozza, a kényszerítő szükség indokolja, mert el kell hárítani azt, hogy a magyar kormányhatóságok tehetetlenül álljanak külföldi államok kormányainak jogos kívánságaival szemben. Ezt a célt a jelen törvényjavaslat tör vény eink által már elfogadott keretben, a fennálló rendszer alapgondolatának fenntartásával, akként kívánja elérni, hogy tételes jogszabályaink csekély módosításával kiterjeszti a főfelügyeleti hatóság hatáskörét, nevezetesen minden esetben szükségessé teszi határozatát azokban az ügyekben, amelyekben a területenkívüliség fennállása és terjedelme az eljárás során szóba kerül. Ebből az okból a törvényjavaslat 1. §-a kötelezővé teszi az eljárás felfüggesztését annak bármely szakában, tehát a területenkívüliséggel ellenkező határozatok végrehajtása során is, mindazokban az esetekben, amikor külföldi állam vagy olyan személy van félként érdekelve, aid a nemzetközi jog — nemzetközi megállapodás, nemzetközi gyakorlat vagy viszonosság — alapján területenkívüliségre vagy személyes mentességre tarthat igényt, úgyszintén akkor is, ha ő maga hivatkozik erre a kiváltságára és nem kétségtelen, hogy ez a hivatkozás minden jogi alapot nélkülöz. Az eljárást fel kell függeszteni az érdekelt külföldi állam felszólalása esetében, úgyszintén a főfelügyeleti hatóság felhívására is. Ennek a §-nak szövegében a külföldi állam megemlítését szükségessé teszi az az. általánosan elismert nemzetközi szabály, hogy az államot mint jogi személyt más állam bíróságai előtt perbevonni vagy ellene más állam hatóságainál eljárást folytatni szabály szerint nem lehet. Van azonban olyan jogi felfogás, amely, ezt
