Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.

Irományszámok - 1935-169

169. szám. 85 Az 5. §-hoz. A főpolgármester fizetését és lakáspénzét az 1930 : XVIII. t.-c. 9. §-ának (i) bekezdése szerint az állami költségvetésben a törvényhozás állapítja meg. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése értelmében a székesfőváros a főpolgármester részére évenként annyi nyugdíjba be nem számítható képviseleti átalányt juttat, mint amennyit a polgármester részére folyósít. Minthogy az 1934: XII. t.-c. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a főpolgármester a végrehajtó hatalom kinevezett tisztviselőjévé vált, s a székesfőváros terhére tovább járandóságot nem élvezhetett: a most hivatkozott szakasz (2) bekezdése az 1930 : XVIII. t.-c. 9. §-a (2) bekezdését hatálytalanította és így a főpolgármesternek a székesfőváros terhére élvezett képviseleti átalánya megszűnt. Az előállott új helyzetben tehát szükségessé vált a főpolgármester járandóságainak újból való szabályozása. Erről rendelkezik az 5. §. A fizetés és lakáspénz mérvének megállapítása a viselt állás jelentőségéhez mérten az állami rendszerű IV. fizetési osztály szerint történik, míg az évi képviseleti átalány összegszerűsége felett döntés a netáni különleges szükségletekre tekintettel az állami költségvetés keretében a törvényhozásnak van fenntartva. A 6. §-hoz. Az 1930: XVIII. törvénycikk rendelkezései szerint nemcsak a törvényhatóság első tisztviselőjét, a polgármestert, hanem a törvényhatóság élén álló főpolgármestert is a törvényhatósági bizottság választotta. Ebből kiindulva, a székesfőváros képviseletét a törvény — a 6. §. (5) bekezdésében és a 48. §. (2) bekezdésének a) pontjában — megosztotta a főpolgármester és a polgármester között. Az 1934 : XII. t.-c. 1. §-a azonban a főpolgármesteri állás betöltési módja tekintetében lényeges változtatást tett; az állás betöltésénél ugyanis az önkormányzat beleszólási jogát teljesen megszüntette azzal a rendelkezéssel, amely szerint a főpolgármestert a belügyminiszter előterjesztésére az államfő nevezi ki. Ebben a megváltozott helyzetben tehát lehetetlenség az, hogy a főpolgármester bármilyen vonatkozásban is az önkormányzat képviselője legyen; a képviselet most már a székesfővárosban is épp úgy, mint az ország többi törvényhatóságában egyedül a törvényhatóság első tisztviselőjét illeti meg. Ilyen értelemben rendelkezik a 6. §. A 7. §-hoz. Az 1930: XVIII. t.-c. 15. §-ának (2) bekezdése szerint a törvényhatósági választók névjegyzékét »hatévenkint, a választás évében« kell összeállítani. Az új törvény alapján a névjegyzék első összeállítása 1930-ban történt, ezt követően tehát a későbbi összeállításoknak az 1936., 1942. években kellett volna történnie és így tovább. Ebben az időbeosztásban eltolódást idézett elő az a körülmény, hogy az 1934: XII. törvénycikknek a törvényhatósági bizottság összetételét újból szabályozó 2. §-át — e törvény 28. §-ában kapott felhatalmazás alapján — a törvényhatósági bizottság megbízatásának rendes lejárta előtt már 1935. évben életbeléptettem, amiből kifolyólag a törvényhatósági bizottságot 1935-ben újra kellett megalakítani. Annak ellenére, hogy az 1930 : XVIII. t.-c. 15. §-a fentebb idézett (2) bekezdésének helyes értelmezése csakis az lehet, hogy a névjegyzék összeállításának a választás évében kell megtörténnie és annak ellenére, hogy az 1934 : XII. t.-c. 28. §-a (2) és (*) bekezdésének összevetéséből kitetszőleg a törvényhatósági bizottságot legközelebb az 1940. évben kell megújítani: mégis felvetették az~ a kérdést, hogy nem kell-e a törvényhatósági választók névjegyzékét az 1936. évben is újból összeállítani. A tárgyalások eredménye az lett, hogy a székesfővárosban a törvényhatósági választók névjegyzékét az 1936. évben is újból elkészítették a törvérynek azokra a szavaira támaszkodva, hogy a névjegyzéket »hat évenkint«