Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.
Irományszámok - 1935-167
34 167. szám. szik és azontúl magasabban. Vagyis éppen az öregségi járadékra igényjogosult életkortól tér el a két görbe egymástól és így elsősorban az öregségi nyugdíjból származó kötelezettségre van a görbék különböző magassági fekvésének kihatása. A halálozási viszonyok általános javulásának irányzata magával hozhatja, hogy a jövőben a halálozási görbe az 1930. évi magyar néphalálozási táblához viszonyítva éppen az öregségi nyugdíj megnyílásának korától felfelé eső szakaszra alacsonyabban fekszik. Az ebből származható eltolódásnak kihatásait is meg akarván vizsgálni, egy harmadik halálozási táblát is megállapítottunk az 1930. évi magyarországi és az 1928.. évi XL. t.-c.-ben alapul vett halandósági táblának egybevetéséből. A két görbének egymással való összetevéséből származott új halálozási görbe 57 éves korig megegyezik az 1930. évi magyarországi görbével, 58—75 életkorokra eső szakasz mindkét görbénél alacsonyabban fekszik és 76 éves kortól a görbe megegyezik az 1928. évi XL. t.-c-ben alkalmazott halálozási görbével. Komplikált biztosítás-technikai összefüggések vannak a biztosítottra és a családtagokra vonatkozó biztosítási kötelezettségek tekintetében. Sokféle statisztikai valószínűségi sorozat nyer alkalmazást. A halálozási valószínűségeknek a befolyása a kötelezettségekre és a szükséges díjakra mathematikai függvénnyel nem dönthető el, s ezért a számításokat nemcsak az 1930. évi magyarországi valószínűségekkel és az 1928. évi XL. t.-c.-ben a magánalkalmazottakra alapul vett sorozattal, hanem a most említettel is keresztül vitték. A halandósági tábla megváltoztatásával az összes többi statisztikai sorozatokat mindhárom számításnál ugyanannak vettük. Ezáltal a halálozási viszonyok megváltozásának a biztosítási kötelezettségekre és díjakra való kihatását és az eredményeknek a biztonság szempontjából való elfogadhatóságát meg lehetett vizsgálni. A rokkantaknak a rokkantak közül való kiválása tekintetében különböző valószínűségi sorozatok állanak rendelkezésre. Mivel a fő tapasztalati tény az, hogy a rokkantsági járadék élvezetéből való kiválásnak a valószínűsége nemcsak a rokkant életkorától, hanem a megrokkanás óta eltelt időtől is függ, szelekt kiválási sorozatok jönnek csak figyelembe. A német tapasztalatokból levezetett kiválási sorok minden aggály nélkül alkalmazhatók jelen esetben is, mert a rokkantsági járadékosok közül való kiválásra elenyésző befolyással lehet az a körülmény, hogy a rokkantságot megelőző foglalkozás szempontjából milyen a rokkantjáradékosok összetétele. Bár jelen esetben homogén foglalkozási csoportról van szó, viszont a német rokkantjáradékosok heterogén foglalkozási összetételt mutatnak, mégis alkalmazni lehet ezeket a valószínűségeket, mert a kiválásra nézve nem a volt foglalkozás á mérvadó, hanem a megrokkanási ok. Már pedig a megrokkanási okok között a fiatal korokban első helyen szerepelnek a tüdő vész és a tüdőnek egyéb megbetegedései, a későbbi korokban pedig a rheumatikus megbetegedések. Ezek a betegségek határozzák meg tehát a kiválást és így ezek a betegségek egyenlő mérvű kiválást eredményezhetnek, függetlenül attól, hogy a járadékosok milyen foglalkozásban rokkantak meg. A rokkantaknak halálozás folytán való kiválására nézve szintén a németbirodalmi biztosítási hivatal által az 1891—99. években a rokkant járadékosokra eszközölt tapasztalatokból levezetett szelekt halálozási valószínűségi sorokat alkalmaztuk. Az özvegyi nyugdíjból származó kötelezettségek értékének megállapításánál figyelembe jönnek azok a valószínűségek, amelyek azt fejezik ki, hogy valamely biztosított férfinek van-e felesége. Az összes 2796 férfi gazdatiszt közül nős 1847. A nős állapotra vonatkozólag a statisztikai felvétel adataiból levezetett és ki-
