Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.
Irományszámok - 1935-171
108 171. szám. magyarságot az európai életre felvértezték és belőle ősi, faji és nemzeti kultúrájának lényeges sérelme nélkül európai keresztény népet formáltak, kezdetben szinte kivétel nélkül Felső-Itálián és Dél-Németországon keresztül érkeztek hazánkba. Ettől kezdve a szellemi kölcsönha,tás és a német kulturális befolyás állandóan megfigyelhető a magyar művelődés történetében. Míg az Árpád-korban főleg az itáliai és francia egyetemek felől kapott a magyar kultúra jelentős új ösztönzéseket, a XIV. században alapított első német egyetemek életrehívása óta inkább a német kultúrhatás érvényesült erőteljesebben Magyarországon. Különösen érezhetővé vált ez a hatás a törökhódoltság korában, amikor a rövid élet után megszűnt magyar egyetemek hiányát hazánk ifjúsága külföldi iskolázással pótolta. A katolikus diákok Pázmány Péter idejéig, de azután is sűrűn keresték fel Rómán kívül a katolikus német egyetemeket. A protestáns műveltség kialakításában nagy részük volt a német protestáns, elsősorban a wittenbergai, jénai, heidelbergi egyetemeknek. Ez a hagyományos kapcsolat a legújabb időkig fennmaradt s bár Mária Terézia eltiltotta a protestáns ifjúság külföldre járását, a XVII. és XIX. században is számos magyar hallgatója volt a német egyetemeknek, mígnem a legújabb korban a német tudomány hatalmas fejlődése vonzotta és vonzza ifjainkat a német kultúrcentrumok felé. A német ifjaknak Magyarország és a magyarság iránti érdeklődését volt hivatva viszont felkelteni legújabban a porosz kormány által 1916-ban a magyar nyelv és irodalom számára a berlini tudományegyetemen megszervezett tanszék. Az egyetem erre a katedrára néhai Gragger Róbertet, a neves magyar germanistát hívta meg. Ez a magyar tanszék és a mellette szervezett Magyar Intézet rövidesen központja lett a magyar-német tudományos kapcsolatoknak. Az Intézet kiadásában »Ungarische Jahrbücher« címmel folyóirat jelenik meg, amely másfél évtized alatt céltudatosan beállított cikksorozataival és könyvkiadványaival igyekszik megvilágítani a magyar problémának minden oldalát. A Németországban a magyarság iránt tapasztalható és egyre fokozódó érdeklődés eredményezte néhány évvel ezelőtt, hogy a müncheni tudományegyetemre is magyar lektor küldetett ki, ez év őszétől kezdve pedig a lipcsei tudományegyetemen is megkezdődnek a magyar lektori előadások. Az 1924/25. tanévben nyílt meg Berlinben a Collegrum Hungaricum, amelyben eddig 236 ösztöndíjjal dolgoztak kint tanárjelöltek és fiatal kutatók, akiknek kitűnő munkásságát jellemzi az a körülmény, hogy közülük immár négyen kerültek egyetemi katedrára, ketten lettek főiskolai tanárok és tizenhármán szerezték meg az egyetemi magántanári képesítést. A két ország között most létrejött egyezménynek 23 cikke van. Ezek részletesen intézkednek a Berlinben továbbra is fenntartandó Collegium Hungaricum, illetve magyar irodalmi és nyelvi tanszék, valamint Magyar Intézet és lektorátus, a-budapesti tudományegyetem újonnan létesítendő és német birodalmi tudóssal betöltendő német kultúrtörténeti tanszéke, lektorok alkalmazása, egyetem és főiskolai tanárok cseréje, kutatóintézeti munkahelyek, csereösztöndíjasok, nyári egyetemi tanfolyamon való részvétel az úgynevezett gyakornokcsere, nyári táborozások és tanulmányutak, utazási kedvezmények, a német nyelvnek magyarországi oktatása, irodalmi és tudományos művek fordítása, kiadványok cseréje, könyvtárak kölcsönös támogatása, színpadi műveknek és filmeknek előadása, kiállítások rendezése, rádióelőadások tartása tárgyában. Általában az egyezmény azonos vagy hasonló tartalommal ugyanolyan rendelkezéseket tartalmaz, mint az említett országokkal kötött többi kulturális egyezményünk, alkalmazkodva a Németbirodalommal eddig kiépített kulturális kapcsolataink különleges igényeihez.
