Felsőházi irományok, 1935. IV. kötet • 164-209., II. sz.

Irományszámok - 1935-170

92 170. szám. mely postai küldeményeket kell tekinteni, mint ügyleti feltételre vonatkozó jogi szabályozást a rendeleti jogalkotásnak engedi át. A szakasz 1. bekezdésének 1—5. pontja kimerítően felsorolja mindazokat * a kivételeket, amelyekkel a kizárólagos postai szállítási jogot a törvényjavaslat korlátozni kívánja. A 3. pontban külön kiemeli a helyi forgalomban szállított levelekkel kapcso­latos berendezések és szervezetek létesítésének tilalmát. Ezt abból az indokból teszi, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek azok a viták, melyek az ily céllal léte­sülő berendezések és szervezetek létesítésének engedélyezésével, illetőleg működé­sének fenntartásával kapcsolatban felmerültek. Berendezés a törvényjavaslat szempontjából minden oly cselekvés és eszköz, amelynek a levelek gyűjtése, továb­bítása és kézbesítése a célja, szervezet pedig minden olyan alakulás, amely ezeknek a tevékenységeknek gyakorlására létesül. A 4. pont a vasúti vállalatok szolgálati levelezésére eddig fennálló mentessé­get kiterjeszti az összes közforgalmú közlekedési vállalatokra. Ez a kiterjesztést a közlekedési eszközök újabb nagyarányú fejlődése (gépkocsi, repülőgép) és az ezzel kapcsolatos vállalati alakulások indokolják. A szolgálati levelezés fogalmának meghatározását a törvény nem nyújtja, hanem azt ugyanúgy, mint a levélnek a kizárólagos szállítási jog szempontjából való meghatározását a rendeleti jogalko­tásnak tartja fenn. A szakasz 2-ik bekezdése a m. kir. postának hírlapok és folyóiratok szállítá­sára vonatkozó kizárólagos jogát megszünteti. A hírlapszállítási jog kizárólagos­ságának fenntartását a változott életviszonyok nem indokolják. A m. kir. posta a naponkint különböző időben megjelenő hírlapokat és egyéb időszaki folyóira­tokat csupán a rendelkezésére áiló postai menetekkel továbbíttathatja rendel­tetési helyükre. Ennek a szállítási módnak fenntartása a gyorsabb lebonyolítást nyújtó berendezések mellett hírszolgálati szempontból sem lenne célszerű. Indo­koltnak látszik tehát, hogy az alkotandó törvény a m. kir. posta kizárólagossági jogát a hírlapokra és folyóiratokra vonatkozólag megszüntesse és a legtöbb kül­földi állam részéről követett eljáráshoz hasonlóan e küldemények szállítására a magánvállalkozásnak szabad teret nyisson. A 3. §-hoz. A szakasz biztosítani kívánja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszternek azt a jogot, hogy a m. kir. posta ügyvitelére vonatkozó szabályokat, nevezetesen a posta tizletszabáyzatát, vagyis a posta igénybevételének szabályait és apostai rendészet körébe vágó szabályokat, valamint a posta belső ügykezelési rendjét és a postai díjszabásokat, amelyek célszerűen csak rendelettel szabályoz­hatók, rendeleti úton állapítsa meg. Ezzel az alkotandó törvény nem állapít meg a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter részére új jogot, hanem csupán a meg­lévő jogállapotnak ad törvényi alapot. A 4. §-hoz. A szakasz a postai díjak kiszabása és beszedése tekintetében fel­merülő vitás kérdésekben a bírói eljárást kizárja. A javaslat a bírói eljárásnak fenntartani kívánt esetekről nem tesz említést, mert abból, hogy a bírói eljárás alóli kivételt megállapítja, önként következik, hogy minden más esetben a bírói jogsegély igénybevételének nincsen törvényes akadálya. Az 5. §-hoz. A szakasz a közérdek megóvását lesz hivatott biztosítani a m. kir. postának az állami életben elfoglalt különleges helyzetére tekintettel. A m. kir. postának működésével kapcsolatban elsőrangú kötelessége, hogy a közérdeket min­denkor szem előtt tartsa és a meglévő életviszonyokhoz alkalmazkodjék. Közér­dek továbbá, hogy a m. kir. posta igénybevételével kapcsolatban felmerülő érdek­eltolódások felismerése és az érdekegyensúly helyreállítása gyors intézkedés útján történjék, ennélfogva e feladatnak a közérdektől irányított, valamint a meglévő

Next

/
Oldalképek
Tartalom