Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
104. szám. 77 hiszen a szénjog harmadik személy kezében léte esetében ez külön kisajátítási intézkedés lenne, amire a javaslat céljainak megvalósítása végett nincs szükség. A 35. §-hoz. A kisajátítási törvény 28. §-ával összhangban mondja ki a javaslat, hogy az átengedés alapján való birtokbavételt a telekkönyvbe bejegyzett haszonbérleti jog sem akadályozza. Nem szolgálhat akadályul a haszonbérleti jog akkor sem, ha az átengedés egyelőre szintén csak haszonbérletben történik. Ezzel kapcsolatosan tisztázni kell azonban az átengedés következtében a haszonbérletet elvesztő haszonbérlőnek a haszonbérleti viszony teljes vagy részleges megszűnése következtében támasztható igényét. A haszonbérbeadó és a haszonbérlő egymás közötti viszonyának megítélésében a javaslat abból indul ki, hogy az átengedés kényszerítő jellege folytán nem lehet a haszonbérbeadónak felróni, hogy a haszonbérlemény további használása a haszonbérlőre lehetetlenné válik. Ennek folytán kizárja azt, hogy a haszonbérlő a jogviszony időelőtti megszűnése miatt kártérítést követeljen. Hasonló álláspontot foglal el a vagyonváltság földben lerovása esetére az 1921 : XLV. t.-c. 63. §-ának harmadik bekezdése. Nagybirtokból történő átengedésre kötelezés esetében rendszerint a haszonbérlet tárgyának csak egy része fog átengedésre kerülni és ehhez képest a haszonbérlő részére a haszonbérleti viszony folytatása legtöbbnyire a csökkent területen sem fog nehézségekbe ütközni. A haszonbérleti viszony tovább folytatásának lehetetlenné válása aránylag még ritkábban fog előfordulni, mint az 1881 : XLI. törvénycikkben szabályozott kisajátítás esetében, hiszen az átengedésre kerülő ingatlanok kezelésében és hasznosításában nem fog oly gyökeres változás beállani, mint ez kisajátítás esetében rendszerint történni szokott. Éppen ezért a javaslat a haszonbérleti viszony megszűnése kérdésében eltér a kisajátítási törvény 29. §-ában foglalt szabályozástól és általában a haszonbérlőnek csak azt a jogát ismeri el, hogy a haszonbérlemény csökkent területéhez mérten a szerződés megfelelő módosítását igényelje. A szerződés felmondásához való jogot a haszonbérlőnek viszont csak arra az esetre adja meg a javaslat, ha a haszonbérlet az átengedés következtében a haszonbérelt területnek több, mint egyharmadára szűnik meg. Tekintettel azonban arra, hogy megfelelően módosított feltételek mellett még egyharmadot meghaladó csökkenés esetében is gazdaságos maradhat a haszonbérleti viszony, a javaslat a felmondási jogot még ilyen esetben is arra az esetre korlátozza, ha a továbbfolytatás a megmaradó ingatlanon a haszonbérlőre érdekét veszti. Az »érdekét veszti« kifejezés a bírói gyakorlatban, különösen az adós késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető ellálási jog körében annyira tüzetes kiépítést nyert, hogy annak a tüzetesebb körülírása szükségtelennek mutatkozott. A 36. §-koz. Miután a javaslat a 31—^35. §-okban megfelelően gondoskodott az ingatlanon fennálló jogok jogosultjainak érdekvédelméről, illetve ezeket az érdekeket megfelelő méltatásban részesítette, nem lehet akadálya annak, hogy a tulajdonváltozás bejegyzése alkalmával, az átengedésre kerülő ingatlanok minden teher tol mentesíttessenek, kivéve természetesen azokat a jogokat, amelyek fennmaradásáról az ismertetett rendelkezések gondoskodtak. A 8. és a 10. §. esetében a kártalanítási összegből kielégítésre kerülő jelzálogos követelések rendszerint a tulajdonosnak megmaradó ingatlanon bejegyzett jelzálogjoggal is biztosítva lesznek és ezért szükséges volt gondoskodni egyfelől arról, hogy a tulajdonos a kielégítés következtében megnyíló ranghellyel rendelkezési joga alapján a kielégítetlenül maradó hitelezők érdekét ne sérthesse, másfelől, hogy ezeknek a hitelezőknek az érdeke a megmaradó ingatlanokon egyébként is megfelelő védelemben részesüljön. A javaslat ezenfelül még a tulajdonjognak a birtokszerzőkre való átruházása 10*
