Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
74 104. szám. a kincstár adott esetekben az ellenértékszolgáltatásnak más módjában is megegyezhessék az érdekeltekkel. Lehetséges például, hogy az érdekeltek előnyösebbnek fogják tartani az egész ellenértéknek valamely reájuk kedvező feltételű járadék alakjában törlesztését, vagy az 1 / 3 rész huszonöt év alatti törlesztése helyett esetleg a vételár felének rövidebb idő alatti törlesztését fogják inkább kívánni, A kincstár javára a javaslat minden esetben biztosítja a kártalanítási összeg hátralékának egy összegben való lefizetését. A kártalanítási összeg (becsérték) 2 / 3-ának lefizetése után a javaslat a kincstár tulajdonának bejegyzését rendeli el, mégpedig anélkül, hogy a fennmaradó hátralék jelzálogi biztosításáról gondoskodnék. Erre a jelzálogi biztosításra egyfelől nincs szükség, mert a kincstár az adós, de másfelől a vételárhátralék a birtokszerzők közti telekkönyvi megosztás előtt csak az egész ingatlanra lenne bejegyezhető, ami azután az egyes birtokszerzők közti felosztás alkalmával egyetemleges jelzálogjogot eredményezne. Ehelyett a javaslat 36. §-ának (*) bekezdése azt az elvi kijelentést teszi, hogy a kincstár javára az ingatlanban részesített tulajdonjogának bejegyzésekor jelzálogilag biztosított vételárkövetelés szolgál a még hátralékos kártalanítási összeg fedezetéül. Gyakori lesz az az eset, hogy már akkor, amikor a kincstár a maga tulajdonszerzésének előfeltételeit teljesíti, jelentkezni fognak olyan birtokszerzők, akik a kincstártól szintén tulajdonul tudják a nekik jutó birtokrészt megszerezni. Ezen az eseten kívül is tervbe van véve, hogy az állam megbízásából valamely ingatlaneldarabolással foglalkozó intézet fogj a az állam által megszerzett birtokrészeknek a birtokszerzők közötti elosztását foganatosítani. A felesleges telekkönyvi bejegyzések megtakarítása érdekében a javaslat ilyen esetekben lehetővé teszi közvetlenül a birtokszerző, illetve a földmívelésügyi miniszter által kijelölt intézet tulajdonának telekkönyvi bejegyzését. Arról a 100. §. alapján kibocsátásra kerülő telekkönyvi rendelet lesz hivatva gondoskodni, hogy a tulajdonjog bejegyzését kérő milyen módon mutassa ki, hogy a tulajdon bejegyzésének a javaslatban említett az az előfeltétele, hogy a kincstár a kártalanítási összeg megfelelő részét megfizette, fennáll-e. A 30. §-hoz. A földmívelésügyi miniszter tervszerű eljárásának eredményességét kockáztathatja mind az, ha adott esetekben a bíróság a kijelölt ingatlanokra nézve oly magas becsértéket talál megállapíthatónak, amely becsérték mellett a földmívelésügyi miniszter a birtokszerzőknek az ingatlanokat nem tudná tovább adni, mind pedig az, ha az átengedésre kötelezett a 22. §. (3) bekezdésében neki biztosított jogánál fogva az eredetileg ki jelöltnél nagyobb terület átvételét kívánja. Éppen ezért a javaslat módot kíván nyújtani arra, hogy a földmívelésügyi miniszter az említett esetekben mindaddig, amíg ez az átengedésre kötelezett sérelme nélkül lehetséges, az átengedésre kötelezéstől elálljon. Még az említett esetekben sem engedi azonban meg az ilyen utólagos elállást a javaslat, ha a földmívelésügyi miniszter az ingatlant már birtokba vette, vagy annak birtokába másokat bevezetett és ennek folytán befejezett helyzetet teremtett. Tekintettel arra, hogy a javaslat az átengedésre kötelezett érdekeit, különösen pedig ügyletkötési szabadságát az eljárás folyamata alatt a legteljesebb mértékben biztosítani igyekszik, tekintettel továbbá arra, hogy a javaslat 25. §-ának (3) bekezdése értelmében az elállás után újabb átengedésre kötelezésnek nincs helye, az elállás lehetősége tehát az átengedésre kötelezettet legfeljebb egyízben érintheti, az elállás nyomán az átengedésre kötelezettet károsodás rendszerint nem éri. Abban az esetben mégis, ha a földmívelésügyi miniszter már közölte az átengedésre kötelezettel, hogy mely időpontban kívánja az átengedésre kijelölt ingatlanokat birtokba venni, illetőleg abba a birtokszerzőket bevezetni, feltehető, hogy az ingat-
