Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
72 104. szám. átengedéskor megállapított becsérték — hacsak nem egész kis parcellánkint történnék meg — nem is lenne a tulajdon átengedésekor minden esetben alkalmazható, hiszen a 20. §. (s) bekezdése módot ad arra, hogy a tulajdonba átvétel legalább 100 kataszteri holdas részletekben is történhessék. Azt pedig, hogy annak idej én miképpen fognak a tulajdonba átvételre kerülő 100 kataszteri holdas részek az át en. gedésre kerülő egész területből kihasíttatni, előre megállapítani annál kevésbbé lehet, mert ez a javaslat 53. §-ának (2) bekezdése értelmében attól fog függeni, hogy az ugyanabból az átengedett birtokrészből részesedő birtokszerzők közül milyen időpontban kik fognak vételi szerződés kötésére jelentkezni. Éppen ezért a javaslat a becsérték megállapítását — hacsak arra valamely különleges okból (pl. adott esetben a becsértékhez viszonyított haszonbért megállapító szerződés folytán) szükség nincsen — a tulajdoni átengedés elrendelésének idejére halasztja el. Ennek a tulajdonul átengedés idejére halasztott becsértékmegállapításnak alkalmával természetesen figyelemmel kell majd lenni arra az értékeltolódásra, amely a haszonbérleményekként kezelés nyomán állott elő. Nem szállhat le tehát a becsérték a haszonbérlő rongálásai nyomán, de viszont nem lehet a becsértéket a haszonbérlőnek esetleg a kincstár támogatásával foganatosított beruházásai alapján felemelni sem. A haszonbérletbe átengedés rendszerinti eseteiben tehát elegendő lesz egyfelől az átengedéskori kultúrállapot rögzítése, hogy ez,a tulajdonul átengedés alkalmával a megfelelő összehasonlítási alapul szolgálhasson az előbb ismertetett értékelési szabályok alkalmazásában, másfelől a haszonbérnek és a haszonbérleti jogviszony egyéb feltételeinek a megállapítása. A haszonbérleti jogviszony tartalmára nézve a javaslat az illető vidéken kialakult szokásokat mondja ki irányadónak, de utal egyszersmind arra is, hogy —• bár az átengedés kishaszonbérletek alakításának a céljára történik —* a kincstár, illetőleg a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége olyan haszonbérlőként jelentkezik, aki az egész átengedésre kijelölt területet veszi haszonbérletbe, nem lehet tehát a kishaszonbérletek tekintetében kialakult szokásokat irányadónak venni, hanem az olyan nagyságú birtokok haszonbérleti eseteit kell szem előtt tartani, mint amilyen nagy az átengedésre kerülő egész terület. A bírói jogvédelemnek a haszonbérleti viszony minden feltétele tekintetében való biztosítása végeredményben arra a lehetetlen eredményre vezetne, hogy a bíróság önállóan lenne kénytelen minden egyes pontozat tekintetében a helyi szokásokat kifürkészni és azok alapján esetleg úgyszólván az egész szerződést újból megszövegezni. Erre a rendkívül bonyolult eljárásra annál kevésbbé van szükség, mert a haszonbérleti jogviszony bármelyik feltételének a haszonbérbeadóra kedvezőtlenebb megállapítása, a haszonbér mérték megfelelő felemelése útján könnyen kompenzálható. Éppen ezért a javaslat a panaszjogot a haszonbér mértékének kérdésére korlátozza. Ami a panaszra jogosultak körét illeti, a javaslat természetszerűleg ezt a kört nem állapítja meg olyan szélesen, mint a tulajdonul átvétel esetében a becsérték megállapítása ellen panaszra jogosultak körét, hiszen a jelzálogos hitelezők és más telekkönyvi érdekeltek a haszonbérletbe átengedéssel még semmiféle jogukban korlátozást nem szenvednek és nincs is beleszólásuk abba, hogy az ingatlantulajdonos kivel, minő haszonbérleti szerződést köt. A jelzálogos hitelezők joga a haszonbérre a magánjog rendes szabályai szerint (1927 : XXXV. t.-c. 29. §-a) kiterjed ugyan, de haszonbérletbeadás esetében joguk olyan liquidálására, mint amilyent tulajdoni átengedés esetében a javaslat 31. és következő §-ai szabályoznak, nem kerül sor. A haszonbér mikénti megállapításában közvetlenül van érdekelve az átengedésre kerülő ingatlan tulajdonosa, haszonélvezője és javadalmasa ? akiket a bérjövedelem jogállásuknál fogva megillet,
