Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
1Ô4. szám. 65 haszonbérlő birtokszerzőkkel szemben haszonbérbeadó tulajdonosként maga az állam álljon, mert ez biztosítja a birtokszerző pozícióját a legteljesebb mértékben. Ahhoz azonban, hogy a birtokszerzőknek a tulajdon megszerzése lehetővé váljék, szükséges egyfelől, hogy a haszonbérleti viszony az állam és az átengedésre kötelezett közt tartós legyen, másfelől, hogy a haszonbérletbeadást a tulaj donbaadás könnyen követhesse. Az első célt a javaslat azzal szolgálja, hogy a haszonbérleti viszony fennmaradását még az ingatlan árverési eladása esetére is biztosítja. A második helyen említett célra a javaslatnak az a rendelkezése szolgál, amely az egész átengedett terület tulajdonul átvételére a földmívelésügyi miniszternek bármikor módot nyújt. Az átengedett terület egyes részeinek tulajdonul átengedése viszont az átengedésre kötelezettre sérelmes is lehetne, különösen, ha ez a birtok egyes kisebb darabjaira külön-külön történnék. Éppen ezért a javaslat részleges átvételre csak a haszonbérleti viszony 10 éven át való fennállása után nyújt módot és ebben az esetben is csak úgy, hogy a tulajdonul átvett rész legalább 100 kataszteri hold összefüggő területet alkosson, továbbá, hogy ez a rész ne szakítsa meg az átengedésre kötelezett megmaradó birtoka és az egyelőre haszonbérben maradó terület közti kapcsolatot. A 21. %-hoz. Az egyes ingatlanoknak az átengedési kötelezettség érvényesítése útján való megszerzését a javaslat lényegileg a kisajátítási eljáráshoz hasonló módon szabályozza. Az az átengedés, amelyről a törvényjavaslat rendelkezik, voltaképpen nem esik a kisajátítás klasszikus fogalma alá. A törvényeinkben szabályozott kisajátítási esetekben ugyanis az ingatlanok azon az alapon kerülnek kisajátításra, hogy bizonyos célok szolgálatára kizárólag vagy elsősorban alkalmasak. Ezzel szemben a javaslatban szabályozott átengedési kötelezettség nem pusztán az új birtokok létesítésére való alkalmasság alapján van bizonyos ingatlanok tekintetében megállapítva, hiszen fizikailag kisbirtok létesítésére jóformán az ország egész mezőgazdasági területe alkalmas lehet. De viszont a javaslatban szabályozott átengedési kötelezettség —• bár annak előfeltételei az ingatlanszerzés módjára, idejére a tulajdonos kezén lévő birtok nagyságára figyelemmel vannak megállapítva —• mégis lényegesen közelebb áll a kisajátítás klasszikus fogalmához, mint az 1920 : XXXVI. t.-c. IV. fejezetében és az ezt kiegészítő és módosító jogszabályokban megállapított megváltási jog, amely sokkal kevésbbé tüzetesen körvonalozta a megváltás előfeltételeit, mint a javaslat. , A kisajátítás és a megváltás között középúton haladó átengedési eljárás szükségképpen azzal veszi kezdetét, hogy bizonyos ingatlantulajdonosokkal szemben a földmívelésügyi miniszter megállapítja, hogy rájuk, illetőleg bizonyos ingatlanaikra nézve az átengedési kötelezettség előfeltételei fennállanak. A kisajátítási törvény abban a kérdésben, hogy valamely ingatlan bizonyos, a törvényben megállapított célra feltétlenül szükséges-e és éppen a megjelölt ingatlan-e az, amelyet a szükségesség alapján a tulajdonostól el lehet vonni, bírói jogvédelmet nem biztosít, ezzel szemben a javaslatnak az átengedési kötelezettség előfeltételeit megállapító rendelkezései önmagukban is tüzetes értelmezésre szorulnak és az előfeltételek megléte kérdésében jogviták merülhetnek fel. A javaslat éppen ezért már az átengedési eljárás megindítását elrendelő határozat ellen is panaszt enged az átengedésre kerülő ingatlan tulajdonosának, javadalmasának vagy haszonélvezőjének és a panaszt halasztó hatállyal is felruházza. Az átengedési eljárást megindító határozatnak természetszerűleg tartalmaznia kell annak a megállapítását is, hogy az átengedési kötelezettség a jogszabály alap-
