Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
104. szám. 35 amikor — nemcsak nálunk, de más államokban is — termelési, értékesítési és hitelválság uralkodik. Ez az ellenvetés jogosult volna, ha,rövid határidőhöz kötött, úgynevezett akciót kívánnánk indítani. Egy ilyen akcióval valóban lehetne addig várni, míg az említett krízis enyhül. A jelen javaslat azonban évtizedekre szóló céltudatos birtokpolitikai tevékenység megalapozására törekszik, amely tevékenységet hoszszabb idő alatt — nyilván ; hol gazdasági konjunktúra mellett, hol pedig hosszabbrövidebb válságperiódusok alatt is — folytatni kell. De ettől eltekintve is — mint később kifejtem — e javaslat elsősorban olyan elemek erősítésére törekszik, amelyek bizonyos anyagiakkal már rendelkeznek s a javaslat ebbeli feltételeinek meg tudnak felelni, ezeket pedig olyanoknak tekinthetjük, akik — figyelembevévé a válság okozta alacsonyabb földárakat is — még a mai gazdasági válságban is biztosítani tudják az elérni kívánt célokat. Kétségtelen, hogy a jelentkező konjunktúrák vagy gazdasági válságok a meginduló birtokpolitikai tevékenységet befolyásolni fogják. Ez a befolyásolás azonban nem a tevékenység megakasztásában, hanem csak ütemének fokozásában vagy lanyhításában jelentkezhetik. Kitűzött célja elérésére — amely alatt egyaránt érti új kisbirtokok létesítését és meglévő törpebirtokok kiegészítését — a javaslat a szorosabb értelemben vett és helyileg vagy esetleg lakóhelyváltoztatással keresztülviendő birtokpolitikai eljáráson kívül minden más birtokpolitikai lehetőséget, ingatlaneldarabolások foganatosítását, tartós haszonbérletek és földbérlő szövetkezetek létesítését is eszközéül kívánja felhasználni. Súlyt helyez a javaslat arra, hogy megfelelő nagyságú területek felhasználása esetén, ahol kisbirtokok juttatása nagyobb csoport számára válik lehetővé, s ahol a későbbi önálló községgé alakulásnak piaci, közlekedési és egyéb előfeltételei is megvannak — a községgé alakulás lehetősége már az első megszálláskor biztosíttassék. Egyébként a javaslat telepítés fogalma alatt — amely fogalom általános érvénnyel máig is tisztázatlan — azt a neves közgazdasági tudósok által is vallott álláspontot teszi magáévá, amely szerint minden olyan tervszerűen folytatott állami tevékenységet, amely a birtokmegoszlási viszonyok befolyásolásával a kisbirtokok számának a szaporítására irányul — a telepítés fogalmi körébe kell vonni. A javaslat adott célkitűzéséből nem szabad azt a helytelen következtetést levonni, hogy az egyidejűleg a termelési és szociális szempontokból egyaránt szükséges nagybirtokok fennmaradása ellen is irányulna. Elhibázott birtokpolitika volna az, amely a termelés terén vezető, nagy népeltartó képességű nagybirtokok szükségtelen vagy időelőtti eldarabolását csak azért kezdeményezné, mert azok nagybirtokok. Kétszeresen vigyázni kell a birtokpolitika helyes ütemére hazánkban, amelynek — az ipar által kellően nem foglalkoztatott — földnélküli mezőgazdasági lakossága (eltartottakkal együtt 1,850.000 fő) megélhetését jelentős részben éppen közép- és nagybirtokainkon találja meg. Ellentétben a szociális célokat követett 1920-as földreformmal, nem célja a javaslatnak, hogy erőltetett módon és a gazdasági és pénzügyi szempontokat kellően nem mérlegelve, minél nagyobb tömegeket juttasson birtokhoz. Erre egyébként — tekintetbe véve azt a körülményt, hogy nagybirtokaink összes mezőgazdasági területe csak 2,972.271 holdat tesz ki — a földnélküli mezőgazdasági lakosság imént említett nagy száma és az öt holdon aluli törpebirtokosoknak (1930-ban 319.820 fő) eltartottakkal együtt 1,100.000-et megközelítő létszáma miatt sem volna lehetőség. Teljesen vagyontalan embereknek juttatott két-három hold földterület különben sem mentesítené a mezőgazdasági munkaFelsőházi iromány. 1935—1940. III. kötet. 5
