Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-107
107. szám. 171 A kifejtettek alapján az együttes bizottság a javaslatot általánosságban elfogadta. Mégis egyfelől a javaslat főcéljának hatékonyabb megvalósítása érdekében, másfelől a javaslat törvényerőre emelkedése nyomán bizonyos más vonatkozásokban esetleg várható hátrányos következmények megelőzése érdekében szükségesnek tartotta a javaslat több rendelkezésének módosítását. Az együttes bizottság által ajánlott lényegesebb módosítások alapjául a következő megfontolások szolgáltak : a) A társadalmi rend és egyensúly megóvása érdedében igen nagy fontossága van annak, hogy a vagyontalan néprétegből minél többen jussanak saját tulajdonukat alkotó családi otthonhoz. Az 1920. évben megindult földbirtokpolitikai intézkedések eredményének mérlege is azt mutatja, hogy a legkielégítőbb eredménnyel éppen a házhelyhez juttatás járt. A megfelelő területű kerthez csatlakozó falusi családi ház a legegészségesebb kiindulási pont a mezőgazdasági lakosság életszínvonalának emelkedéséhez iés vagyoni gyarapodásához. Éppen ezért az együttes bizottság a javaslatban is szereplő ennek a célkitűzésnek erőteljesebb kiemelését tartotta kívánatosnak. b) Annak következtében, hogy a javaslat a nagybirtokok bizonyos — aránylag kis részének elvonására minden időbeli korlátozás nélkül kíván módot nyújtani, tartani kellett attól, hogy a javaslat valamennyi érinthető nagybirtok egész területére nézve bizonyos gazdaságilag hátrányos bizonytalanságot fog maga után vonni. Ezt a bizonytalanságot az együttes bizottság igyekezett lehetőleg rövid időn belül tüzetes meghatározásra kerülő területekre korlátozni. c) A javaslat a tulajdon elvonása fejében járó kártalanítás összegét az eddig kialakult jogelvekkel összhangban állapítja ugyan meg, módot nyújt azonban arra, hogy a kártalanítási összeg egyharmada huszonöt éven át törlesztessék. Ez a megoldás eddigi jogunknak azzal az elvével, hogy a tulajdon elvonásáért azonnali teljes kártalanítás jár, nincs összhangban. Az együttes bizottság ennek az összhangnak a lehető helyreállítására törekedett és a 29. §-hoz ajánlott módosítást a 8. §-ban szabályozott átengedési kötelezettség esetére erre alkalmasnak is találta. Igaz, hogy az átengedési kötelezettség többi eseteiben a kártalanítási összeg egyharmada a bizottság által elfogadott szöveg szerint is törlesztésre marad, ámde az átengedésre kötelezés többi eseteiben az ingatlantulajdonosnak átengedésre kötelezését az ingatlanok tekintetében fennálló körülmények és a javaslat célkitűzése közötti olyan kapcsolatok indokolják, hogy a kártalanítási összeg törlesztésének megengedését ezekben az esetekben nem lehet a teljes kártalanítás gondolatának elvi alapon nyugvó elhagyásaként értelmezni. A jövőre nézve tehát a javaslat e rendelkezései nem fognak praecedenst alkotni, hanem a teljes kártalanításnak a 8. §. esetére szóló biztosítása mellett ezeknek az eseteknek a kivételes jellege fokozott mértékben fog kidomborodni. Az együttes bizottság meggyőződése szerint az említett módosítás nem fogja a javaslat céljainak megvalósítását számottevő mértékben korlátozni. Ehhez képest a kiemelt elv megóvásához fűződő magasrendű érdek a javaslat által szolgálni kívánt érdekekkel összhangba hozhatónak mutatkozott. d) Általánosságban kell még kiemelni, hogy az együttes bizottság behatóan foglalkozott a javaslat 3. és 100. §-ával, amelyek bizonyos bírói eljárások rendeleti szabályozására szóló felhatalmazást tartalmaznak, sőt a 100. §. meghatározott körben a fennálló jog szabályaitól való eltérésre is módot nyújt. Az együttes bizottság a felhatalmazásokkal kapcsolatban annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ezek a felhatalmazások nem szolgálhatnak alapul arra, hogy a kibocsátásra kerülő rendeletek a fennálló törvényekben foglalt jogszabályok szellemével és alapelveivel ellentétbe kerüljenek. Ezt az álláspontot —mint a jog22*