Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
96 104. szám. mutatják, hogy az első 10 évben évi 2,000.000 pengő költségvetési hozzájárulás —• bizonyos óvatossággal —- elegendő lesz a törvényben szabályozott tevékenység eredményes folytatására. Ezt a költségvetési dotációt a második 10 évre a javaslat évi 2,500.000 pengőre emeli fel arra számítva, hogy az első 10 év eltelte után nagyobb mértékben fog sor kerülni az eredetileg csupán haszonbérletbe átvett ingatlanok tulajdonba átvételére és így gondoskodni kell ilyen esetben a birtokszerző által fizetett és a kincstár által fizetendő vételárrész közötti különbözet fedezetéről is. A törvény hatálybalépése után 20 esztendővel előreláthatólag az a helyzet fog kialakulni, hogy az első 20 évben felhasznált költségvetési fedezetből a birtokszerzők fizetései következtében visszatérülő összeg is biztosítani fogja az állami tevékenység folytatását, de egyébként is helyénvaló, hogy egy ilyen hosszú idő eltelte után a törvényhozás újabb megfontolása alá bocsáttassék a törvényben szem előtt tartott célokat szolgáló költségvetési hozzájárulás mértéke. A javaslat egyébként sem zárja el annak lehetőségét, hogy az állami költségvetés vagy más törvényes rendelkezés a telepítés céljaira az említett 20 évi időszakon belül is nagyobb fedezetet bocsásson rendelkezésre, sőt az ilyen módon nyújtott fedezetre egyenesen utal is. Az 1933 : XXVII. t.-c. 1. §-a felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a gazdatartozások rendezésének elősegítésére legfeljebb 100,000.000 arany pengőt eredményező kölcsönt vegyen fel és azt többek között a gazdatartozások rendezésével kapcsolatban esetleg szükséges átmeneti hitelek nyújtására, egyezségi eljárások előmozdítására és általában a rendezés végrehajtásával felmerülő költségek fedezésére használhassa fel. Ennek a kölcsönnek az eredményéből a javaslat 15,000.000 pengőt szintén a telepítési alap bevételei közé sorol, ami annál kevésbbé ellenkezik a kölcsön eredményének az idézett törvénycikkben szabályozott rendeltetésével, mert a javaslat 4. §-ának második bekezdése és 7. §-a kifejezetten is megemlíti a. javaslat céljainak a teherrendezéssel való kapcsolatát és mert megterhelt ingatlanok esetében az átengedésre kötelezéssel kapcsolatban egyébként is gyakran fog lényegileg a birtok egy részének átengedése kapcsán a megmaradó birtok terheinek rendezése bekövetkezni, amit a javaslat 31. és kapcsolatos §-ai megfelelő eszközökkel biztosítanak is. Figyelemmel arra, hogy a javaslat az államot illető elővásárlási jog gyakorlására rendelt összegeket is a telepítési alaphoz csatolja, az 1933 : XXVII. t.-c. 1. §-ának d) pontja pedig az állami elővásárlási jog gyakorlását is az említett kölcsön eredményének egyik rendeltetéseként említi, az említett 15,000.000 pengőben természetesen bennfoglaltatik az az összeg is, ami a 100,000.000 pengős kölcsönből elővásárlási célra fog felhasználtatni. A telepítési alap kezelése során lesz megfelelő gondoskodás tárgya, hogy az 1933 : XXVIL törvénycikken alapuló bevétel az idézett törvénycikkel összhangban kerüljön felhasználásra. A telepítési alapnak természetszerűen adódó bevételei az állagához tartozó vagyon gyümölcsöztetéséből eredő jövedelem, valamint az ingatlan felhasználásával kapcsolatosan az állam irányában teljesített minden szolgáltatás. Az utóbb említett vonatkozásban mégis a javaslat az általános szabály alól kivételt tesz. Az ingatlan vagy on váltságnak ingatlan tulajdonának átruházásával való lerovása lényegileg éppen úgy köztartozásnak a teljesítése, mint'az illetékeknek és adóknak a javaslat VI. fejezetében szabályozott ingatlannal való kiegyenlítése. Míg azonban a javaslat már azzal, hogy az illeték és adótartozások ingatlannal való kiegyenlítését felölelte, kifejezésre juttatta, hogy ez az új jogintézmény a javaslat
