Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.
Irományszámok - 1935-103
103. szám. 579 hatja be a miniszter. A közegészségügyi kor területét és székhelyét a belügyminiszter állapítja meg. A körorvosnak a kör székhelyén kell laknia, de kivételt a szabály alól a miniszter megengedhet. A törvényjavaslat egészen külön választja Budapest székesfővárost az országtól. Ezt azért teszi, mert itt nem forog fenn az államosítás szükségessége, hiszen a közegészségügy itt Budapesten igen magas fokon áll. Budapesten a tiszti főorvos és a tiszti orvosok már harminc év óta el vannak tiltva a magángyakorlattól, azért egész idejüket a hatósági orvosi szolgálatra fordíthatják. A törvényjavaslat így is tartalmaz a budapesti hatósági orvosokra vonatkozólag néhány intézkedést. Hogy csak a két legjelentősebbet említsük : a Budapesti hatósági orvosokat is közvetlenül utasíthatja a belügyminiszter és tiszti főorvossá Budapesten a jövőben csak olyan orvost lehet kinevezni, aki előzőleg öt éven át mint tisztiorvos működött. Ugyanez áll a budapesti tisztiorvosra is. A törvényjavaslat átszervezi a közegészségügyi tanácsot, mely a belügyminisztérium véleménynyilvánító szerve lesz. E tanács nem csak felhívásra tesz javaslatot, hanem saját kezdeményezéséből is tehet indítványt. A törvényjavaslat 16. §-a szerint a belügyminiszter főfelügyelete alá tartozó hatóságoknál, közintézeteknél és közintéz meny éknél,, akár végleges, akár ideiglenes hatállyal kinevezni vagy szerződéssel alkalmazni csak azt az orvost lehet, akinek kinevezéséhez vagy alkalmaztatásához a belügyminiszter előzetesen hozzájárul. A rendelkezés kiterjed minden más egészségügyi intézményre is, mely állami, törvényhatósági vagy községi támogatást élvez, vagy társadalmi segélyben részesül. A kórházi alorvosokra és segédorvosokra ez az intézkedés nem vonatkozik. A javaslat szerint a belügyminiszter fogja elrendelni az egészségvédelemhez szükséges költségeknek felvételét a törvényhatóságok, városok és községek költségvetésébe. A belügyminiszter rendelheti el a köteles védőoltásokat, nemcsak a fenyegetett vidék, hanem esetleg az egész ország területére is. Veszélyes járvány fellépésénél a tiszti főorvos vagy tiszti orvos saját felelősségére a közigazgatási hatóság rendelkezésének bevárása nélkül rendeli el és foganatosítja mindazon intézkedéseket, amelyet szükségesnek tart. Alapos vita tárgyát képezte az együttes bizottságban a törvényjavaslat 11. §-a, amely a városi, községi és körorvosok kinevezését a belügyminiszter hatáskörébe utalja és amiben az együttes bizottság sok tagja az autonómiának sajnos az utóbbi időkben mind gyakoribbá váló csorbítását vélte látni. Megnyugtatta az együttes bizottságot a belügyminiszternek az a kijelentése, hogy ő is híve az autonómiának és hogy abban, hogy a városi, községi és körorvosok a belügyminiszter által neveztessenek ki, az autonómia sérelmét nem látja, minthogy ezekkel az állásokkal közhatalom gyakorlása egybekötve nincs. Az együttes bizottság megnyugvására kijelentette a belügyminiszter, hogy a 11. §-nak az a rendelkezése, hogy a városi, községi és körorvosokat a belügyminiszter nevezi ki, nem foglalja magában a valamely ilyen állásra már kinevezett orvosnak más hasonló állásra való áthelyezésének jogát, és hogy a törvény végrehajtása iránt kiadandó utasításban kifejezést fog adni annak, hogy a törvény idevonatkozó részének ez a helyes értelme ; továbbá, hogy a végrehajtási utasításban rendelkezni fog aziránt, hogy a városi, községi és körorvosok kinevezését megelőzőleg a törvényhatóság első tisztviselője — aki a törvény értelmében a kinevezés előtt meghallgatandó — hallgassa meg az illető város, illetve község vagy községek képviselőtestületének a véleményét a kinevezendő orvos tekintetében és ezt a véleményt a saját véleményével együtt terjessze fel a belügyminiszterhez. 73.
