Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.
Irományszámok - 1935-94
94. szám. 563 A hitbizománynak ez a káros hatása azonban ismét csak olyan körülmény, amely nem az intézmény eltörlését, hanem csupán azt teszi indokolttá, hogy amennyiben ez szükséges, lehetővé tétessék a mezőgazdasági népesség számára a földszerzés hitbizományi ingatlanokból is. Ezt a célt pedig a törvényjavaslat teljes mértékben biztosítja azzal a rendelkezéssel, amellyel az egyes hitbizományok mezőgazdasági területének körülbelül 3000 kataszteri holdon felüli részét, legfeljebb azonban 70%-át felszabadítja, lehetővé teszi a felszabadult ingatlanoknak földbirtokpolitikai célra elidegenítését, sőt • az országgyűlés képviselőháza előtt egyidejűleg tárgyalás alatt álló, a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló törvényjavaslat lehetővé teszi azt is, hogy a hitbizományi birtokos a kötöttség alól felszabadult ingatlanok egyharmad része erejéig — más ingatlanokkal kapcsolatban megszabott korlátozásokra tekintet nélkül •— átengedésre köteleztessék. A törvényjavaslat az egészséges birtokelosztódást azáltal is szolgálja, hogy a hitbizományi birtokos halála, lemondása stb. után a felszabadult vagyon a részesedésre jogosult várományosok között megoszlik ; ennek az osztódásnak a következtében ugyanis a részesedő várományosok kezén előreláthatólag földbirtokpolitikai szempontból egészséges középbirtokok fognak alakulni. De nem tekintve azt, hogy a törvény végrehajtása folytán összesen mintegy 230.000 kataszteri hold területű mezőgazdasági ingatlan fog a kötöttség alól felszabadulni, maga a hitbizományi kötöttség sem lesz már oly merev, hogy az akadálya lehetne földbirtokpolitikai követelmények megvalósításának. Hiszen a törvényjavaslat 37. §-ának ötödik bekezdése megteremti a közérdekből történő ügyleti állagváltoztatás intézményét is, vagyis a hitbizományra nézve közömbös, tehát nem okvetlenül előnnyel járó esetekben is lehetővé teszi, hogy a hitbizományi birtokos hitbizományi ingatlanokat földbirtokpolitikai szempontból kívánatos jogügyletek útján elidegeníthessen. A törvény hatálybalépésével megnyílik annak lehetősége is, hogy a hitbizományi birtokos és a várományosok közös megállapodással —• méltánylást érdemlő esetben — megszüntethessék a hitbizományi köteléket (61. §.) ; a kötelék alól ilyen módon felszabadult vagyonok ugyancsak földbirtokpolitikai célok szolgálatába juthatnak, ha azokra ilyen célokból szükség lesz. A törvényjavaslat I. és II. fejezetéből kiragadott ez a néhány rendelkezés is eléggé megvilágítja, hogy a törvényjavaslat teljes mértékben alkalmasnak látszik arra, hogy a hitbizományi intézménynek földbirtokpolitikai szempontból mutatkozó káros hatását megszüntesse, ennélfogva ez a káros hatás sem követeli magának az intézménynek az eltörlését. Ami a törvényjavaslat III. fejezetében új hitbizományok létesítésére nyujtott lehetőséget illeti, a bizottság úgy véli, hogy az 5200/1919. M. E. számú rendelet 9. §-ában felállított tilalmat középhitbizományok létesítése tekintetében nem lenne indokolt fenntartani, mert egészséges középbirtokok keletkezésére általában szükség van, az ilyen középbirtok hitbizományi kötöttsége pedig •—• legalább is a hitbizományi intézmény átalakítása után — már semmiféle közérdekű szemponttal nem áll ellentétben. A hitbizományi kisbirtok intézményét illetően a bizottság röviden csak arra utal, hogy régi törvényeink még gondoskodtak a parasztgazdaságok üzemi egységéről. E gazdaságok elporlódása csak a jobbágytelkek egységét védő törvények hatályának megszűnése (1871 : LIII. t.-c. 55. §.) után és főként az egyenlő örökösödési osztály elvének érvényesülése, valamint a kötelesrész intézményének meghonosítása folytán vette kezdetét. Az ebben rejlő veszélyt hazánkban is már a múlt században kezdték felismerni és komoly közgazdasági irodalmi vita tárgya 71.
