Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-91

518 91. szám. Abban az esetben, ha a számot szabályrendelet nem határozza meg, az illetékes miniszter az első bekezdés alapján kijelölt ipar gyakorlására kiadható iparengedélyek számát a törvényhatóságra vagy megyei városra kiterjedően meghatározhatja. 13. §. Az 1922: XII. t.-c. 39. §-a harmadik bekezdését a végéhez fűzött következő rendelkezés egészíti ki : Ipartestület működése területén űzni kívánt képesítéshez vagy képesítéshez és engedélyhez kötött iparoknál ezenfelül mellékelni kell az ipartestületi felvételi díj befizetését tanúsító elismervényt is. 14. §. Az 1922 : XII. t.-c. 44. §-ának harmadik bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek : A reál jog megszűnik : a) attól a naptól számított húsz év eltelte után, amely napon a reál jog arról, akinek a jelen törvény hatálybalépésekor tulajdonában volt, másnak tulajdonába ment át. A reáljognak utolsó tulajdonosa azonban az iparüzletet személyjogon folytathatja, ha a reál jog megszűnésétől számított harminc nap alatt az illető ipar gyakorlásához megkívánt kellékeket saját személyében vagy üzletvezetője személyében igazolja, b) ha tulajdonosa, illetőleg a reáljog bérbeadása esetében a bérlő az ipart egy éven át nem gyakorolja. 15. §. Az 1922 : XII. t.-c. 45. §-ának második bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek : Hasonlóképpen joga van minden iparosnak arra, hogy műhelyi vagy üzleti berendezését, gépeit, szerszámait és egyéb üzleti eszközeit, amenynyiben külön jogszabály másként nem rendelkezik, rendszeresen alkalmazott személyzete munkájának igénybevételével kezelje és javítsa. Az iparos saját üzemének céljára a készítményei forgalombahozásához szükséges új burkolatokat is elkészítheti, de ha a burkolat olyan áru, amely önállóan is forgalomnak tárgya és annak elkészítése valamely képesítéshez kötött ipar munkakörébe tartozik, azt csak akkor készítheti el, ha ennek az iparnak gyakorlására ipar jogosítvány a van. 16. §. Az 1922 : XII. t.-c. 47. §-át harmadik, negyedik és ötödik bekezdésként a következő rendelkezések egészítik ki : Kereskedő, akinek csupán kereskedelmi szakmára szóló iparigazolványa van, cipő, férfi- és fiúruha, női- és leányruha, valamint szőrmeáru elkészítését és javítását nem vállalhatja és az említett áruk elkészítése vagy javítása céljából mértéket sem vehet. Az a kereskedő, aki kereskedelmi szakmára szóló iparigazolványa alapján cipő, férfi- és fiúruha, női- és leányruha, vagy szőrmeáru árusításával foglalkozik, a vevő által kívánt árunak az árukészletből kiválasztása, valamint a kiválasztott árunak a vevő igényét kielégítő átalakítása céljából mértéket vehet és a kiválasztott áru megfelelő átalakítását elvállalhatja, de az átalakítási munkát csak az annak végzésére jogosult iparossal végeztetheti. Ez a korlátozás nem terjed ki azokra az alárendelt jelentőségű kisebb igazításokra, amelyeknek elvégzése szakismeretet nem igényel. Az ilyen igazításokat a kereskedő és személyzete is elvégezheti. Az iparügyi miniszter az illető érdekképviseletek meghallgatása után a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértve kiadott rendelettel 1. a harmadik és negyedik bekezdésben foglalt rendelkezések hatályát a felsorolt árukon felül más olyan árukra is kiterjesztheti, amelyeknek előállítása valamely képesítéshez kötött ipar munkakörébe tartozik ; 2. megállapítja, hogy azok a kereskedők, akik a jelen törvény, illetőleg az 1. pont alapján kiadott rendelet hatálybalépését megelőzően a felsorolt áruk elkészítésének és javításának elvállalásával és ebből a célból mérték vételével foglalkoztak, ezt a tevékenységüket a második bekezdésben meg-