Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-90

90. szám. 501 szaktanfolyamokon kellően kiképezzék, mert csak így láthatják el hatékonyan feladatkörüket. A szakasz (i) bekezdése szerint tűzrendészeti felügyelői tisztségre csak vármegyei vagy városi tisztviselőket lehet kinevezni, akik ezt a megbízást elfogadni kötelesek. Ezt a rendelkezést azért vettem fel, mert az állam és az önkormányzatok háztartásának mai súlyos helyzete új nyugdíjas állások szervezését nem engedi meg ; de ettől el is tekintve, azt hiszem, hogy a tűzrendészeti felügyelet eredményes kiépítését ezen az úton tudjuk a legjobban megoldani. Az (5) bekezdésnek az a rendelkezése, hogy az országos tűzrendészeti felügyelő megbízatása 10 évi és a kerületi tűzrendészeti felügyelők megbizatása 5—5 évi időtartamra szól, azért szükséges, hogy' ezek a szervek munkájukat bizonyos hosszabb ideig tartó független helyzetben végezhessék s ne legyenek kitéve annak, hogy megbízatásuk — esetleg indokolatlanul — rövidebb idő eltelte után visszavonható lesz. A (6) bekezdés szerint a tűzrendészeti felügyelők feladatkörük ellátásáért költségátalányt kapnak. Ez a rendelkezés indokolásra nem szorul. A 6. §-hoz. E szakasz rendelkezését a tisztség fontossága teszi megokolttá. A 7. §-hoz. A szakszerűségi szempontok fokozottabb biztosítása céljából kívánatos, hogy a vármegyei tűzrendészeti felügyelőnek és a törvényhatósági jogú város tűzoltófőparancsnokának fellebbezési joga legyen a közigazgatási hatóság határozatai ellen azok tűzrendészeti vonatkozásaiban. A vármegyei tűzrendészeti felügyelő fellebbezési jogának azonban korlátot kellett szabni. A törvényjavaslat 5. §. (4) bekezdése szerint ugyanis tűzrendészeti felügyelői tisztségre »csak vármegyei vagy városi tisztviselőt lehet kinevezni«. E szerint a gyakorlatban a vármegyei tűzrendészeti felügyelő a központi közigazgatási tisztviselők egyike, nevezetesen valamelyik vármegyei aljegyző lesz, nem lenne tehát helyes, ha részére olyan jogot biztosítanánk, amelynek alapján közvetlen felettesének, az alispánnak, továbbá a törvényhatósági bizottságnak, a kisgyűlésnek és a közigazgatási bizottságnak határozatait megfellebbezhetné. Erre való tekintettel a vármegyei tűzrendészeti felügyelő fellebbezési jogkörét a javaslatban körülírt módon korlátoztam azzal, hogy a most említett hatóságok határozata ellen a fellebbezési jog a kerületi tűzrendészeti felügyelőt illeti meg. Ez a korlátozás a tűzoltófőparancsnoknál nem szükséges, mert — nem közigazgatási, hanem szaktisztviselő lévén —• közte és a polgármester között távolról sem az a viszony, mint amely fennáll a vármegyei aljegyző és az alispán között. Tekintettel arra, hogy az 1929 : XXX. törvénycikk 47. §. (3) bekezdése szerint »fellebbezési és felterjesztési jogot jövőre csak törvény adhat«, szükséges volt ezt a kérdést a törvényjavaslatban szabályozni. A 8. §-hoz. Az e szakaszban foglalt rendelkezések megfelelnek a tényleg létező állapotnak. A 9. §-hoz. Ez a szakasz a tűzbiztosítással foglalkozó biztosító magánvállalatokat országos tűzrendész'eti járulék fizetésére kötelezi. Az ebből eredő bevételek a tűzrendészet fejlesztésével kapcsolatos célokra lesznek fordítva. Ebből nyernek majd fedezetet a tűzrendészeti felügyelők költségátalányai (5. §. (e) bek.), a tűzrendészeti tanfolyamok költségei stb. A járulékfizetésre való kötelezés jogalapja abból a körülményből adódik, hogy a tűzrendészet fejlesztéséből — a tűzesetek számának és a tűzkárok csökkenésének következtében •—• a biztosító intézetekre kétségtelenül haszon háramlik; méltányos tehát, hogy a tűzrendészet fejlesztésének költségeihez a biztosító magánvállalatok is hozzájáruljanak. Ilyen rendelkezésre számos példát találunk külföldön is, Bajorországban 1875. óta 3%-ot, 1890. óta 5%-ot kötelesek a tűzkár-