Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.
Irományszámok - 1935-89
492 89. szám. A községekkel kötött magánjogi szerződés alapján működő, tehát nem községi kezelésben lévő villamosműveknél az egységárakat a községekkel kötött magánjogi szerződések szabályozzák. A villamos energia árának vizsgálatakor nem szabad szem elől téveszteni, hogy az folytonos készenléttel kapcsolatos és a pillanatnyi szükséglethez igazodó szolgáltatásnak ellenértéke, nem pedig egy árucikknek a kereskedelemben kialakult ára. A villamos energia szolgáltatásának önköltségére és így annak egységárára is döntő hatással van a fogyasztás mennyisége és minősége. Nagyfogyasztású területeken az önköltség kisebb, míg a gyérfogyasztásúakon nagyobb. Egységárak tekintetében tehát az egységesítésre nincs meg a lehetőség, ilyen megoldás nem is vezetne megnyugtató eredményre. Az egységesítés ugyanis azt vonná maga után, hogy vagy a jövedelmező villamosművek egységárait kellene felemelni, ami nem volna indokolt, vagy pedig a veszteséges művek egységárait kellene leszállítani, ami az utóbbi művek tönkremenését eredményezné. Az adott viszonyok között az árak egységesítése helyett egységes tarifarendszereket kell és lehet bevezetni, amelyeknek az egységárakra feltétlenül erős kiegyenlítő hatásuk lesz. Ebben az irányban egyébként az utolsó évtizedben máris lényeges eredmények mutatkoztak. A háború befejeztet követő évtizedben létesített villamosműveknél általánosan elfogadott kilowattóránként 1.—• P.-s és ezen felüli magánvilágítási egységárak helyett a ma létesülő villamosművek egységárai már nem haladják meg a 80 fillért. Ugyanez áll a 70—80 filléres közvilágítási és a 40—50 filléres kezdeti ipari egységárakra, amelyek helyett az újabb villamosításoknál 50, illetőleg 30—35 filléres kezdeti egységárakkal számolnak. Ezeken kívül a legújabb villamosításoknál bevezetett különféle háztartási, kettős és alapdíjas tarifák, az ipari és mezőgazdasági egységárakban előírt lépcsőzetesen csökkenő új egységárak mind az egységárcsökkentésre irányuló törekvések eredményei. A tapasztalat azt mutatja, hogy a fenti egységáraknak további csökkentése esetén a lakosság csak igen kis százalékkal fogyaszt többet s így az az elgondolás, hogy az egységárcsökkentés lényegesen nagyobb fogyasztást és a villamosműveknek nagyobb bevételt eredményezne, a mai gazdasági körülmények között nem igazolódott be. A villamos energiaszolgáltatás természetes fejlődését céltudatos propagandatevékenységgel kell elősegíteni. Ha az észszerűen kialakított fogyasztási körzeteken belül a villamos energiafogyasztás úgy a magánháztartásokban, mint a gazdasági élet egyéb területein hazánkban is eléri a mai műszaki fejlettségnek megfelelő mértékét — ennek a célnak elérésében a villamos belsőberendezések szerelőiparának kérdését is rendezni kell — akkor önműködően be fog következni a kívánt eredmény : a nagyobb és egyenletesebb fogyasztás kisebb önköltséget eredményez és kisebb fogyasztói egységárak megszabását teszi lehetővé. A villamosművek és a fogyasztók közötti jogviszony s az energiaszolgáltatási feltételek rendezése tekintetében tehát az alábbi irányelveket lehet követni i 1. Szabályozni és egységesíteni kell az energiaszolgáltatás általános és részletes feltételeit. 2. Egységes tarifarendszereket kell bevezetni. 3. Árelemzést kell végrehajtani a villamosműveknél, ezzel kapcsolatban ellenőrizni kell a vállalatokat, hogy személyi és dologi kiadásaikat elfogadható mértéken tartsák. 4. Egyes országos viszonylatban is magas egységárak és terhes energiaszolgáltatási feltételek leszállítására, illetőleg enyhítésére kell törekedni.
