Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-86

470 86. szám. Melléklet a 86. számú irományhoz. Indokolás „az 1934. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a nők éjjeli munkája tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi (módosított) egyezmény becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A magyar törvényhozás az 1928 : XXVIII. törvénycikkel Magyarország törvényei közé iktatta az 1919. évben Washingtonban tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a nők éjjeli munkája tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezményt. Abból a célból, hogy az említett egyezményben és azonfelül még két más egyezményben : a nőknek szülés előtt és után foglalkoztatása, továbbá a fiatalkorúak éjjeli ipari munkája tárgyában ugyancsak 1919-ben Washingtonban elfogadott egyezményekben foglalt határozmányok jogrendszerünkbe átültetve nálunk érvényesíthetők legyenek, a magyar törvényhozás megalkotta az iparban, valamint némely más vállalatban foglalkoztatott gyermekek, fiatalkorúak és nők védelméről szóló 1928 : V. törvénycikket. Ennek a törvénynek az említett három egyezményre vonatkozó rendelkezései 1931. évi július hó 1-én, a pamutfonó- és pamutszövő-, valamint a kötő- és kötőszövőiparok tekintetében 1932. évi január hó 1-én léptek hatályba. A nők éjjeli munkájáról szóló 1919. évi egyezmény szerint nőket tilos ipari üzemekben éjjel foglalkoztatni, »éjjel«-nek pedig a legalább tizenegy egymásra következő órányi azt az időszakot kell venni, amely az este tíz órától reggel öt óráig terjedő időt magában foglalja. Az »éjjel« meghatározására vonatkozó említett rendelkezés végrehajtása több államban komoly nehézségekbe ütközött, mert azokban az ipari üzemekben, amelyek naponta két nyolcórás munkaszakkal dolgoznak és munkaközben a munkaidőbe be nem számított félórai pihenőidőt engednek, a nőmunkásokat az első nyolcórás munkaszakban már reggel öt órakor kellett volna munkába állítani, hogy este tíz óráig a második nyolcórás munkaszak is befejezhető legyen. A reggel ötórai munkakezdet azonban sok esetben megvalósíthatatlannak bizonyult, elsősorban azért, mert a távolabb lakó nőmunkások a közlekedési viszonyok miatt munkahelyükön ilyen korán meg nem jelenhettek. Ennek a nehézségnek elhárítása érdekében gondoskodni kellett arról, hogy azokban az esetekben, amelyekben ezt kivételes körülmények megkívánják, a nőmunkások első munkaszaka reggel öt óra helyett reggel hat órakor vehesse kezdetét, második munkaszaka pedig este tíz óra helyett este tizenegy órakor nyerhessen befejezést. E gyakorlati tapasztalatok figyelembevételével az 1934 /