Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-60

60. szám. 37 dottaínak járó ellátási igény elvesztését. Ezek az okok késztettek ily rendelkezés javaslatba hozásának mellőzésére, A §. második bekezdésének .az elévülésre vonatkozó rendelkezése kifejezésre juttatja azokat a különleges szempontokat; amelyek a javaslat rendelkezései álá tartozó személyek tekintetében a bírói működés erkölcsi jelentősége folytán sajá<tös figyelembevételt kívánnak. A bíráskodó és a bíráskodással kapcsolatos "tenni-r valókban közreműködő személyeknek a jog és az erkölcs értékelése szerint kifogás alá eső cselekményei tekintetében nincs meg az időmúlásnak feltétlen feledtető és a helytelenítő megítélést megszüntető hatása. Nem maradhat a bírói székben az, aki például sikkasztott, akkor sem, ha ez a cselekménye a bűnvádi eljárás elévülése után derült ki. Az említett feledtető és megszüntető hatás is csak akkor állhat be, ha a jogi helytelenítés alá eső cselekmény elkövetése nyomán beállott erkölcsi rosszalást későbbi kifogástalan magatartás kiengesztelte. Ezért a javaslat csak arra az esetre állapítja meg az elévülésnek a fegyelmi eljárást kizáró hatályát, ha a cselekmény elkövetése óta öt év újabb fegyelmi vétség elkövetése nélkül telt el és teljesen kizárja ezt ,a hatályt, ha a fegyelmi vétség súlyánál fogva a hivatalvesztésnek fegyelmi úton alkalmazása közérdekből szükségesnek mutatkozik. A 18. §-hoz, Ez á §. a fegyelmi vád tárgyává tett cselekmény büntetőjogi vonatkozásának eljárási szabályait állapítja meg, összhangban az 1871 : VIII. t.-c, 60. §-ában foglalt jogszabállyal. Általános szabályként érvényesülő alapelv e tekintetben, hogy olyan esetben, amikor a fegyelmi vád tárgyává tett cselekmény büntetendő cselekmény tényelemeit is megvalósíthatja, előbbrevaló a cselekménynek elbírálása büntetőjogi szempontból. Ez a felfogás jut kifejezésre az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 : XXXIV. t.-c. 98. §-ában, valamint az 1929 : XXX. .t.-c. 94. §-ában, míg a mérnöki rendtartásról szóló 1923 : XVII. t.-c. 39. §-ában foglalt, rendelkezés szabályként állapítja meg azt, hogy a fegyelmi eljárást a büntető eljárásra tekintet nélkül lehet folytatni. A közérdek, valamint a terhelt érdeke valóban gyakran megkívánja, hogy a fegyelmi eljárást ne akadályozza minden esetben az esetleg megindított büntető eljárás. Ezt a követelményt kívánják szolgálni a 18. §, rendelkezései, amelyek lehetővé teszik, hogy a fegyelmi eljárást a büntető eljárástól függetlenül meg lehessen indítani vagy azt folytatni és befejezni lehessen, ha az közérdekből avagy a terhelt érdekében szükséges. A büntető és fegyelmi eljárás összefüggéséről, vagyis annak biztosításáról, hogy a büntető eljárás keretében vád tárgyává tett cselekmény fegyelmi jogi szempontból is megfelelő elbírálásban részesülhessen, a javaslat rendszerének megfelelően a 40. §. rendelkezik. A javaslat Első címe Első Fejezetének IV. részéhez. A javaslat nem rendelkezik & kegyelemről, amint az 1871 : VIJI. törvénycikk sem rendelkezett arról. A rendelkezés mellőzése -— az 1871 : VIII. törvénycikk rendszerével összhangban — azt jelenti, hogy a kegyelmi jogra vonatkozó általános alkotmányjogi rendelkezéseket a jelen javaslat nem kívánja érinteni.. Ezek szerint a kegyelmezés joga az államfőt a fegyelmi ítéletek tekintetében is megilleti. A 19^20. §-hoz. I. A javaslat a fegyelmi bíróságok szabályozásánál is a legnagyobb áttekinthetőségre törekszik.. A bírói szervezet tekintetében a legnagyobbfokú áttekinthetőséget a kir. ítélőbírák és kir. ügyészek státusáról szóló 1920 : XX. 'törvénycikk iendszerënek követése biztosítja. Ehhez képest a" javaslat összefoglaló külön §-ban (19. §.) határozza meg egyfelől a .kir. ítélőbírák és a kir. ügyészek státusába tartozó személyek fegyelmi bíróságát és ugyancsak összefoglaló külön ü§?bán;(2Q, :§,;) szól.a Jár, ítélőbírák és a kir, ügyészek státusába nenj tartozó azok-