Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-60

26 60. szám. birtokrendező Bíróságnak ez alá a tekintet alá eső tagjai az 1920 : XXXVI. t.-c. 6. §-nak rendelkezései értelmében : az Országos Mezőgazdasági Kamara, a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége, az Országos Központi Hitelszövetkezet, a Pénzintézeti Központ, továbbá a belügyminiszter, a földmívelésügyi miniszter, a honvédelmi miniszter, a pénzügyminiszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kijelölt tagok. A tagoknak ez a köre azonban jelentékenyen megszűkült annálfogva, hogy a miniszterek és a pénzintézetek által kijelölt tagok mégbizatásuk alól az 1930. év folyamán a földbirtokrendezés befejezése végett tett rendelkezések kapcsán (a 12.727/1930. I. M. számú rendelkezés alapján) felmentettek és újabb kijelölés nem történt. Az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak más bírói tisztet nem viselő ezek a tagjai tehát ebben a minőségükben szintén külön jogszabály rendelkezése alapján vonattak a bírákra vonatkozó fegyelmi bíráskodás hatálya alá. A m. kir. Szabadalmi Felsőbíróság megszüntetése és a kapcsolatos rendelkezések tárgyában alkotott 1927 : XX. t.-c. 2. §-ának rendelkezése szerint a szabadalmi ülnökök által elkövetett fegyelmi vétségek tárgyában ugyanaz a bíróság ítél, mint a m. kir. Kúria bíráinak hasonló ügyeiben. A polgári törvénykezési rendtartás módosításáról szóló 1881 : LIX. t.-c. 94. és 99. §-ai az 1871 : VIII. törvénycikk hatályát kiterjesztik az áru- és értéktőzsdék, valamint a termény- és gabonacsarnokok külön bíróságainak elnökeire és ítélőbíráira is. A most említett személyeknek az ítélőbírákra vonatkozó fegyelmi jogszabályok hatálya alá vonása a bírói természetű működés alapján indokolható. Ugyanezen az alapon kell e jogszabályok hatálya alá vonni a nem rendszeresített állásban vagy állandó fizetés nélkül alkalmazott egyéb bírósági tagokat (ülnököket) is, akik közül megemlíthetők az uzsorabíráskodásban (1920 : XV. t.-c. 9. §.), a munkaügyi bíráskodásban (9180/1920. M. E. sz. r. 8—14. §-ai), a társadalombiztosítási bíráskodásban (1932 : IV. t.-c. 2. §.) közreműködő s bírói működést kifejtő ülnökök. Semmiféle szempont sem szól a mellett, hogy a 4. §-ban felsorolt személyek tekintetében ezidöszerint hatályos fegyelmi bíráskodás rendjén változtatás történjék. Nem tartom tehát indokoltnak sem azt, hogy az a kör, amelyet a fegyelmi bíráskodás szempontjából a javaslat 4. §-a meghatároz, kibővíttessék (pl. a tőzsdebíróságoknál jogügyi titkár s hasonló elnevezéssel fogalmazási tennivalókra alkalmazott tisztviselőnek fegyelmi felelősség szempontjából e §. alá vonásával), sem azt, hogy a bírói természetű működést hosszabb idő óta hatályban levő jogszabály alapján kifejtő személyek a szóbanlevő fegyelmi felelősség alól kivonassanak. Figyelembevévé továbbá azt a közvetlen és szoros viszonyt, amely a hivatással járó kötelességek teljesítésének biztosítása szempontjából a felügyeleti jog és a fegyelmi jog között fennáll s amelynek értelmében a fegyelmi jog voltaképpen a felügyeleti jog betetőzéseként tekinthető, nem volna indokolt az igazságügyi szervezetre alapított fegyelmi bíráskodás körét kiterjeszteni olyan szervezetekre, amelyeket a főfelügyelet! jog szervezeti egysége nem fűz hozzá az igazságszolgáltatás szervezetéhez. E megfontolás alapján mellőztem egyebek között az 1923: XVII. t.-c. 27. §-ában szabályozott mérnöki tanács, az említett törvény 34. §-ának rendelkezése alapján alakított választott bíróság tagjainak, úgyszintén más kormányzati ágak körében szervezett hasonló intézményeknek a javaslatban szabályozott fegyelmi bíráskodás körébe vonását. A javaslat 4. §-ában felsorolt személyek legnagyobb .része egyéb minősége alapján (így pl. az 1. pontban említettek ügyvédi, a 3. pontban említettek műegyetemi tanári minőségükben) másirányü fegyelmi felelősség alá is tartozik ;