Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-72

72. szám. 295 törkölyborra, borpárlatra (borszesz) és gyógy borra vonatkozó különös rendelkezés seket, a IV. fejezet az ellenőrzésre vonatkozó s végül az V. fejezet a büntető és a záró rendelkezéseket tartalmazza. A törvényjavaslat 1. §-a a bor, aszú, vörösbor, siller, must, törköly must, szőlőtörköly és borseprő fogalmi meghatározását adja. Ezen meghatározások az 1924: IX. törvénycikk 1. §-ából vannak átvéve. A bor fogalmi meghatározásában, a bor készítésre felhasznált szőlő »friss« jelző beiktatásával egészíttetett ki, miáltal a bor fogalmának a meghatározása szabatosabbá vált. Szükség volt a bor fogalmának ezen szabatosabb meghatározására, egyrészt azért, mert a külföldi bortermelő államok törvényhozása is hasonló meghatározását adja a bor fogalmának, másrészt, hogy ezáltal is megkülönböztetés tétessék a jelen §-ban meghatározott bor és a törvényjavaslat 39. §-ában tárgyalt különleges eljárással előállított csemegebor között, melynek természetességéhez ugyan semmi kétség sem férhet, de megkülönböztető elnevezésére — főleg a tokaj hegyalj ai aszúborok védelme szempontjából — mégis feltétlenül szükség van. A »friss« jelző kitétele természetesen nem zárja ki a tőkén aszúsodott, töppedt vagy nemesen rothadt szőlőszemeknek a bor előállításánál való felhasználását, mert ezek aszúsodása,: töppedése vagy nemesen rothadása még a tőkén következik be s így ezek fogalmilag épúgy friss szőlőnek tekintendők, mint a tőkéről leszüretelt más egészséges szőlő. A törvényjavaslat célszerűségi szempontból ebben a §-ban adja az aszúnak, továbbá a vörös- és sillerbornak fogalmi meghatározását is, melyet az 1924: IX. törvénycikk külön §-okban tárgyalt (32. és 10. §.). A törvényjavaslat 2. §-a a szőlő^ és must okszerű feldolgozása, a must és "a bor okszerű kezelése, továbbá a hibás must vagy bor gyógyítása céljából megengedett eljárásokat, illetve ezen eljárások kapcsán felhasználható anyagokat sorolja fel. A törvényjavaslat ezen §-a új rendelkezést az 1924: IX. törvénycikk 2. §-a, illetve az: 1929:X. törvénycikk 1., 2. és 3. §-aival szemben csak: annyiban tartalmaz, hogy a kénezés céljára az arzénmentes kénen és az arzénmentes cseppfolyósított kénsavon kívül megengedi a kálium metabisulfit (kálium pirosulfit) alkalmazását is. A kénezés: mértékére vonatkozó közelebbi rendelkezéseket, célszerűségi szempontból ezen §-ból elhagyja és külön §-ban tárgyalja. A kálium metabisulfitnak kénezés céljára való engedélyezését indokolttá és kívánatossá tette az a körülmény, hogy ezen szer pasztilla alakjában adagolható, így az ezen szeirel való kénezés sokkal egyszerűbben és könnyebben hajtható végre. A túlkénezés. veszélye is sokkalta kisebb ezen szer alkalmazásánál, mint az eddig megengedett más kénezési eljárásoknál. A kálium metabilsulfitnak — mely ma már külföldön is általánosan használt és kitűnően bevált szer— a megengedett mértékben való alkalmazása az emberi egészségre teljesen ártalmatlan. A törvényjavaslat 3. és 4. §-ai némi stiláris módosítással át ve: zik az 1924: IX. törvénycikk 3. és 4. §-ainak rendelkezéseit. A törvényjavaslat 5. §-a a besűrített must és szárított (fonnyasztott) szőlő javítás céljából való felhasználásának módozatait szabályozza. A törvényjavaslat ezen §-a szerint besűrített mustot vagy szárított (fonnyasztott) szőlőt, a természetes cukorhiány pótlása céljából, csakis musthoz vagy seprőjéről még le nem fejtett új borhoz szabad hozzáadni. . : Az 1929 : X. törvénycikk 4. §-ának idevonatkozó rendelkezése szerint eddig a besűrített mustot) és a szárított (fonnyasztott) szőlőt, a természetes cukorhiány pótlására nemcsak musthoz, hanem általában, borhoz is hozzá lehetett adni. Sok lelkiismeretlen vagy a borkezelésben, nem teljesen jártas kereskedő ég ternielő