Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-65

198 65. szám. 65. szám. A felsőház pénzügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának együttes jelentése „a fémjelzésről" szóló 62. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Felsőház! A nemesfémtárgyak fémjelzése az 1867. évi kiegyezéssel kapcsolatosan egyfelől Magyarország és másfelől Ausztria között kötött, az 1867. évi XVÏ. t.-c.-be foglalt vám- és kereskedelmi szövetség XIII. cikke értelmében egyenlő elvek szerint volt kezelendő Magyarországon és Ausztriában. Átfogó törvényes szabályozást ez a joganyag azonban nem nyert, mert az 1868. évi XVIII. t.-c. csupán rövid felhatalmazó törvény a pénzügyminiszter részére abban az irányban, hogy az 1867. évi január hó 1. napjától kezdve hatályban levő, az arany- és ezüstkészítmények finomsági tartalmát, annak ellenőrzését és e végett eszközlendő fémjelzését tárgyazó szabályokat a törvényhozás további intézkedéséig ideiglenesen érvényben tarthassa és az 1875. évi XV. t.-c. csupán az említett törvényes rendelkezéssel fenntartott szabályok egyes szakaszait módosította. Az így adódó szabályokat »A fémjelzés iránti törvények és szabályok hivatalos összeállítása« összefoglalta ugyan, de további törvényhozási intézkedés ezentúl nem történt. Időközben két olyan körülmény állott elő, amely kívánatossá tette ennek a joganyagnak törvényhozási szabályozását. Az egyik az, hogy a nemesfémipar, bárha ez mint ötvösművészet Magyarországon tudvalevőleg már régóta magas fokon állott, az 1867 óta eltelt közel hét évtized alatt erős fejlődésen ment át és a régi jogszabályok ehhez képest elavultak. A másik az, hogy a monarchia szétválása után az utódállamok új fémjelzési törvényeket alkottak. Az eddigi fémjelzési jogszabályok legfőbb fogyatékai abban állottak, hogy az arany- és ezüsttárgyak finomsági fokai nem egyeztek meg a külföldi tárgyak finomsági fokaival, továbbá az ötvözeteknél használt pótfémek szűkebb határokra voltak korlátozva, mint ahogy az az időközi fejlődésnek megfelelt és végül, hogy a platinatárgyak fémjelzése egyáltalában nem volt szabályozva. Ezen okokból a magyar nemesfémipar hátrányba került a külföldi versennyel szemben és joggal sürgette a modern szabályozást. A közönség érdeke ezzel párhuzamosan haladt, mert a nemesfémipar részéről a fenti okokon kívül felhozott az a panasz, hogy a zálogházakban, árverési csarnokokban, bizományi üzletekben ellenőrzés nélkül kerül-