Felsőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-59. sz.

Irományszámok - 1935-48

48. szám. 343 Indokolás a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrnak 1934. évi március hó 1-én 413. ein. szám alatt a Legfőbb Állami Számvevőszékhez intézett átirata szerint. XIV. FEJEZET. A) Rendes kiadások. 4. címhez. (Állami lótenyésztő intézetek.) Az 5. »Lovak vásárlására« rovator. .felmerült 57.446 P 50 f túlkiadást a telivértenyésztők segélyezése okozta. Az utóbbi években ugyanis a magyar telivértenyésztést a telivértenyésztők csak nagy áldozatkészséggel és ráfizetéssel tudták fenntartani. Abból a célból tehát, hogy a telivértenyésztők a jövőben ne legyenek kénytelenek telivéranyakancáik számát csökkenteni s e miatt az államkincstárt a fejlődő lóexport visszaesése következtében nagymérvű veszteség ne érje, szükségessé vált a teli vértenyészt ők megsegítése és pedig akként, hogy az egy éves korban árverésre kerülő csikók ára segélyek nyújtásával egészíttetett ki. Növelte még a túlkiadást az is, hogy a tenyésztési kedv fokozása céljából az elsőrangú tenyészállatok után tenyészdíjak is engedélyeztettek. ß) Rendkívüli kiadások. a) Átmeneti kiadások. 7. címhez. (Vízügyi szolgálat.) A 4. »Vízintaink jobb kihasználásával és egyéb vízügyi kérdésekkel kapcsolatos tanulmányokra és kísérletekre« rovaton jelentkező 294.061 P 65 f túlkiadás indokai a következők : A kormány az 1929. év tavaszán megbízást adott egy tb. m. kir. főkonzulnak az Alföld öntözésének tanulmányozására és a megfelelő tervek elkészítésére. A gazdasági és pénzügyi viszonyok romlása folytán azonban a tervezési munkálatok 1931. évi október hó végével beszüntettettek, egyben a kormány és a főkonzul közötti jogviszony rendezését az 1933. évi január hó 19-én tartott minisztertanács választott bíróság elé utalta. A választott bíróság az 1933. évi október hó 19-én hozott végítéletében a főkonzulnak, mintegy négy évig tartó tanulmányozási, tervezési, helyszíni felvételezési munkálataival, végül a tervek elkészítése céljából felfogadott szak- és irodai személyzet díjazásával kapcsolatban felmerült készkiadásainak fedezésére 900.000 P tiszteletdíjat állapított meg, mely után 1931. évi november hó 1-től 5 % kamat is fizetendő. 44*