Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

66 287. szám. Az építmények fenntartására az előbbi bekezdés szerint kötelezett en­gedélyes köteles az engedély lejárta előtt hat hónappal az erdőrendészeti hatóságtól az építmények további ren­deltetésének és fenntartási módozatai­nak megállapítására nézve intézkedést kérni. Ha az erdőrendészeti és vízügyi hatóság az építmények további ren­deltetése és fenntartása tekintetében az engedély lejártától számított hat hónap alatt nem rendelkezik, az enge­délyesnek az első bekezdésben említett kötelezettsége megszűnik. 119. §. Ha a víziműveket és egyéb építményeket a szállításra jogosított az engedély megszűntével a hatóság rendelkezése értelmében másnak át­adja, kártalanításul csak azt az ösz­szeget követelheti, amely az eredeti állapot visszaállítása esetében az át adott vízimű vagy építmény elbont­ható részeiért és felszereléseért várható bevételből az elbontással, értékesítés­sel és az eredeti állapot visszaállításá­val járó költségek fedezése után haszon­képpen megmaradna. A víziművek vagy építmények által elfoglalt területekért — kivéve a ter­mészetes vízmeder elfoglalt részét és a vízimű bekötése által elfoglalt part­'területet, melyek után kártalanítás nem jár — a tulajdonos úgy követelhet kártalanítást, mint kisajátítás esetében. 12,0. §. A tutajozási és a faúsztatási jog engedélyes jogának gyakorlását csak az engedélyben meghatározott pénzbiztosíték letétele és az engedély­ben elrendelt viziművek és egyéb épít­mények létesítésének teljes befejezése után kezdheti meg és nem szállíthat az engedélyben meghatározott meny­nyiségnél több fát vagy olyan fát, melyre az engedély nem terjed ki. Ha a szállítási engedély több évre szól, az egyes évekre megállapított mennyiséget csak az erdőrendészeti ha­tóság előzetes engedélyével szabad túl­lépni, a szállítási többletet azonban az egész engedélyidőre megállapított ösz­szes famennyiségbe be kell számítani. A tutajfát és a szabadon úsztatott tönköket a szállító bélyegével meg kell jelölni. Tutajon — megfelelő vízállás mel­lett terhelésként — az engedélyben megjelölt tűzifát és egyéb tárgyakat is szabad szállítani. 121. §. A tutajozás vagy faúsztatás megkezdését és befejezését köteles az engedélyes a part menti községek elöl­járóságának (város polgármesterének) legalább 3 nappal előbb bejelenteni s legalább 24 órával előbb tudomására köteles adni az útbaeső összes víz­használati berendezések tulajdonosai­nak is. A tutajozás vagy a faúsztatás be­fejezésének bejelentését követő három nap alatt a községi elöljáróság (polgár­mester) 15 napon át a községházán ille­tőleg városházán kifüggesztendő hirdet­ményben — esetleg más alkalmas mó­don is — a jogkövetkezményekre való hivatkozással felhívni köteles az érde­kelteket, hogy a tutajozás és a faúszta­tás által netalán szenvedett kár megtérí­tésére vonatkozó kártalanítási igényü­ket a hirdetmény kifüggesztésének utolsó napjától számított 30 nap alatt az elsőfokú erdőrendészeti hatóságnak jelentsék be. A kifüggesztést igazoló záradékkal ellátott hirdetményt a községi elöljáró­ság a kifüggesztési idő letelte után az elsőfokú erdőrendészeti hatósághoz azonnal beterjeszteni köteles. 122. §. A tutajozásra vagy faúszta­tásra jogosított és munkásai, továbbá más megbízottai, amennyiben a tuta­jozással vagy a faúsztatással járó tennivalók elvégzése végett feltétlenül szükséges, a partmenti földeken sza­badon járhatnak. 123. §. A tutajozásra és faúszta­tásra jogosított a tutajozással vagy a faúsztatással, úgyszintén a partmenti földeken járással okozott károkért kár­térítéssel tartozik. Aki kártalanítási igényét a kitűzött határidő alatt (121. §.) az elsőfokú

Next

/
Oldalképek
Tartalom