Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-314

680 314, szám. kívül fontos közgazdasági érdekek fűződnek. Teljesen egyetért a "bizottság a képviselőház együttes bizottságának azzal a kívánságával, hogy erre a célra, elsősorban pedig az Alföld-fásítás megvalósítására mielőbb megfelelő összegek bocsáttassanak rendelkezésre és hogy ezáltal az Alföld közérdekű fásítása sürgősen megvalósítást nyerjen. Nyomatékosan felhívja a bizottság a kormány figyelmét arra, hogy az Alföld fásításának gyors ütemben való végrehajtása rendkívül nagy nemzeti érdek és hogy ennek az égetően nagy problémának a mielőbbi megvalósításához szükséges anyagi eszközök biztosításáról gondoskodni kellene. Egészen új nemcsak az erdőtörvényben, hanem az egész magyar törvényalkotásban is a természetvédelem szabályozása, melyről a hatodik cím szól. A törvényjavaslatnak ez a része módot nyújt arra, hogy hazai földünk értékes természeti ritkaságait, történelmi emlékeit, nemkülönben csodás természeti tájait az elpusztítás ellen megóvhassuk. Nehéz volt az erre vonatkozó rendelkezéseket összhangba hozni a gyakorlati élet különböző szempontjaival és a tulajdonjog kellő respektálásával. A bizottság megnyugtatóknak és elfogadhatóknak véli a különféle érdekeket kellő figyelemben részesítő rendelkezéseket. A bizottság egyetért a képviselőháznak azon nézetével, hogy a turistaság végleges és minden irányba kiterjedő részletes szabályozása nem illeszthető be az erdőtörvény keretébe és helyeslőleg veszi tudomásul, hogy az erdőtörvény csupán a szorosabban vett természetvédelemre terjeszkedik ki, maga a turistaság pedig külön törvényben fog szabályozást nyerni. Helyesnek tartja a bizottság, hogy a természetvédelem irányításához és főfelügyeletéhez szükséges szakértői közreműködés kifejtésére a törvényjavaslat külön Országos Természetvédelmi Tanácsot létesít. Helyesli a bizottság a törvényjavaslatnak az erdőrendészeti hatóságok és erdészeti igazgatás szervezetéről szóló részét is, mely szerint elsőfokon az erdőfelügyelőség, másodfokon az erdőigazgatóság és harmadfokon a földmívelésügyi miniszter dönt ; az ország területe 7 erdőigazgatósági kerületre osztátik fel és minden vármegyei törvényhatóság területére terjed egy-egy erdőfelügyelőség. Az erdőbirtokosok érdekeit a bizottság az »Országos Erdőgazdasági Tanács« felállításával látja kellőleg megvédve, mely intézmény biztosítani fogja az erdőgazdasági közérdek és az erdőtulajdonos érdekei közötti összhangot. Ebben a címben a bizottság többsége elfogadta ugyan a javaslat 230. §-ának utolsó négy bekezdését, amelyek szerint a törvényjavaslat alapján a közigazgatási bíróság elé vitt ügyekben a közigazgatási bíróság tanácsában két erdőmérnök fog szavazásra jogosult ülnökként közreműködni, nyomatékosan hangsúlyozza azonban, hogy nem helyesli ezt a megoldást, mely az erdészeti ügyekben fölöslegesen megbontja a közigazgatási bírósági törvényben megállapított bírói szervezet rendszerét. Az említett négy bekezdés elfogadása kapcsán méltányolta azt a fontos közérdeket, amely a nagyjelentőségű törvényjavaslatnak mielőbb törvénnyé válása mellett és így újabb megfontolás végett a képviselőházhoz visszaküldés ellen szól, de szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a kérdéses rendelkezések nem szolgálhatnak precedensül arra nézve, hogy a jövőben más közigazgatási ügyekben is hasonló ülnöki rendszert megállapító törvényi rendelkezések keletkezzenek. Különben is hiánya hatályos jogunknak az, hogy nem szabályozza egységesen és kielégítően a bíráskodásban közreműködni hivatott ülnök fegyelmi felelősségét, összeférhetetlenségét, esküjét és az ezzel összefüggő más fontos kérdéseket. A most tárgyalt 230. §. szempontjából a végrehajtása kapcsán ezeknek a kérdéseknek megoldásáról gondoskodni kell. Itt említi meg a jelentés, hogy a bizottság örömmel veszi tudomásul a földmívelésügyi miniszternek azt a kijelentését, amely szerint a törvényjavaslat