Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-295

638 295. szám. tue le cinquième point à l'ordre du jour de la session, Considérant que ces propositions doi­vent prendre la forme d'un projet de convention internationale, adopte ce vingt et unième jour de juin mil neuf cent trente-quatre, le projet de convention ci-après qui sera dénommé Convention (révisée) des ma- i ladies professionnelles, 1934. Article 1. 1. Tout Membre de l'Orga­nisation internationale du Travail rati­fiant la présente convention s'engage à assurer aux victimes de maladies professionnelles ou a leurs ayants droit une réparation basée sur les principes généraux de sa législation nationale concernant la réparation des accidents du travail. 2. Le taux de cette réparation ne sera pas inférieur à celui que prévoit la legislation nationale pour les dom­mages résultant d'accidents du travail. Sous réserve de cette disposition, cha­que Membre sera libre, en détermi­nant dans sa legislation nationale les conditions réglant le paiement de la réparation des maladies dont il s'agit, et en appliquant à ces maladies sa législation relative à la réparation des accidents du travail, d'adopter les modifications et adaptations qui lui sembleraient expédientes. Article 2. Tout Membre de l'Organi­sation Internationale du Travail rati­fiant la présente convention s'engage à considérer comme maladies profes­sionnelles les maladies ainsi que les intoxications produits par les substan­ces inscrites sur le tableau ci-après, lorsque ces maladies ou intoxications surviennent à des travailleurs occupés à des professions, industries ou procédés qui y correspondent dans ledit tableau et résultent du travail dans une entre­prise assujettie à la législation natio­nale. szak napirendjének ötödik pontjában van felvéve és miután elhatározta, hogy ezeket a javaslatokat nemzetközi egyezmény alakjába foglalja, az ezerkilencszázharmincnégy évi jú­nius hó huszonegyedik napján elfo­gadja az alábbi egyezménytervezetet, amely a foglalkozási betegségek kár­talanításáról szóló 1934. évi (módosí­tott) egyezménynek neveztetik. 1. cikk. 1. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a jelen egyezményt meg­erősítő minden tagja kötelezi magát, hogy a foglalkozási betegségekben szen­vedők vagy igényjogosult hozzátarto­zóik részére az üzemi balesetek kárta­lanítására vonatkozó országos törvé­nyei általános alapelveinek alkalmazá­sával kártalanítást biztosít. 2. Ennek a kártalanításnak mértéke nem lehet kisebb annál, amelyet az or­szágos törvényhozás az üzemi balese­tekből származó károkra megállapít. E rendelkezés fenntartásával minden tag tetszésétől függ, hogy a szóban­forgó betegségekkel összefüggő kárta­lanítások fizetésére vonatkozó feltéte­leknek országos törvényeiben való megállapításánál és az üzemi balesetek kártalanítására vonatkozó törvényei­nek e betegségekre való alkalmazásánál a célszerűnek látszó módosításokat és hozzáigazításokat alkalmazza. 2. cikk. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a jelen egyezményt meg­erősítő minden tagja kötelezi magát, hogy az alábbi táblázatban megjelölt anyagok által okozott betegségeket és mérgezéseket foglalkozási betegséggé minősíti, ha a betegség vagy a mérge­zés az említett táblázatnak megfelelő helyén szereplő foglalkozások, iparok vagy eljárások körében foglalkoztatott munkavállalókat sújtja és az országos törvényhozás alá tartozó vállalatban végzett munkának következménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom