Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

52 . â87. szám. dást, továbbá a megállapodás alapján a közös alkalmazottal kötött szolgálati szerződést az erdőrendészeti hatóság­nak be kell mutatni. 46. §. Az erdőgazdasági személyzet legkisebb létszámát és a személyzet alkalmazásbavételének határidejét a tulajdonos meghallgatásával az erdő­birtok jövedelmezőségéhez, tagoltsá­gához, valamint az erdőgazdasági mun­kálatok terjedelméhez mérten és az e fejezetben foglalt rendelkezések fi­gyelembevételével az üzemterv álla­pit] a meg. Ha erdőgazdaságának vezetését és irányítását maga látja el, a megsza­bott erdőgazdasági személyzeti lét­számba (39. §. 4. pontja) be kell számí­tani azt az erdőtulajdonost, aki az erdészeti alkalmazottakra egyébként megállapított kellékeknek megfelel, ha a 47. §-ban meghatározott szakminő­sítése van, vagy ha 1000 kataszteri holdat meg nem haladó erdőbirtok tulajdonosának valamely gazdasági fő­iskola által kiállított (honosított) ok­levele vagy végbizonyítványa van. A 39. §. 4. pontja alá eső erdőbirto­kon az erdőrendészeti hatóság a tulaj­donos kérelmére a megszabottnál kisebb képesítésű alkalmazott tartását is megengedheti átmenetileg akkor, ha a, tulajdonos anyagi helyzete a meg­szabott képesítésű alkalmazott tartá­sát el nem bírja. A 45. §. alapján alkalmazott közös erdőmérnök, alerdész (főerdőőr, erdő­őr) vagy erdőkerülő az erdőgazda­sági személyzet létszámába csak akkor számít be, ha szolgálati szerződését az erdőrendészeti hatóságnak bemutatták. 47. §. Erdőgazdaságban erdőmérnöki szolgálatra csak olyan erdőmérnököt szabad alkalmazni, aki magyar állam­polgár és oklevelét belföldön szerezte vagy külföldön szerzett oklevelét bel­földön szabályszerűen honosíttatta s ezenfelül az 50. §-ban foglalt rendel­kezések értelmében sincs az ily alkal­mazásból kizárva. 48. §. Erdőgazdasági segédszolgá­latra csak olyan magyar állampolgárt szabad alkalmazni, aki az 50. §-ban foglalt rendelkezések értelmében az ily alkalmazásból nincsen kizárva, a husza­dik életévét betöltötte és akinek leg­alább a következő pontok valamelyi­kében meghatározott szakképesítése van : 1. a jelen törvény hatálybalépése után felállított kétéves tanfolyamú hazai alerdész-szakiskolán képesítést szerzett ; 2. a tatai vagy az esztergomi m. kir. erdőgazdasági szakiskolát vagy az egy­kori vadászerdői m. kir. erdőőri szak­iskolát és továbbképző tanfolyamát sikeresen elvégezte ; 3. az egykori görgényszentimrei, vadászerdei, liptóújvári vagy király­halmi m. kir. erdőőri szakiskolák vala­melyikét sikeresen elvégezte ; 4. az esztergomi és a király halmi m. kir. erdőőri és vadőri iskolák egyi­két sikeresen elvégezte vagy az 1879 : XXXI. t.-c. 37. §-ában meg­szabott erdőőri szakvizsgát letette. 49. §. Erdő őrzésére erdő­kerülőként csak olyan magyar állampolgárt szabad alkalmazni, aki huszadik életévét betöltötte és az 50. §-ban foglalt rendelkezések értelmében sincs az ily alkalmazásból kizárva. 50. §. Erdőmérnöki, alerdészi (fő­erdőőri, erdőőri) vagy erdőkerülői szol­gálatra nem lehet alkalmazni azt : a) aki bűntett vagy nyereségvágy­ból elkövetett vétség miatt jogerősen kiszabott szabadságvesztésbüntetésre ítéltetett, addig, amíg büntetésének kiállása után, — ha pedig a büntetés végrehajtása felfüggesztetett, az ítélet jogerőre emelkedésének napja után, ha kegyelmet kapott, az erre vonat­kozó elhatározás keltének napja után., végül ha a büntetés végrehajtása el­évült, az elévülés időpontjának be­állta után, — bűntett miatt elítélés esetében öt év, vétség miatt elítélés esetében három év el nem telt ; b) akit jogerős büntetőbírósági íté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom