Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

50 287. szám. tosítékból az erdőfelügyelőség végez­teti el. A rendkívüli fahasználat — ide nem értve a védelmi vagy állomány ápolási okokból nélkülözhetetlenül szükséges fahasználatot — nem haladhatja meg a legközelebbi öt évre, egészen rend­kívüli esetben pedig — ha a tu­lajdonost fenyegető vagyoni romlást máskép elhárítani nem lehet — leg­feljebb tíz évre az üzemtervben megállapított főhasználat mérté­két. A rendkívüli fahasználatot a földművelésügyi miniszter által meg­szabott módon kell a használat fogana­tosítását követő években a rendes használatokból megtakarítani. A meg­takarítás időtartamát legalább három­szor, de legfeljebb négyszer annyi év­ben kell megállapítani, mint ahány évi vágásnak az engedélyezett rendkívüli fahasználat megfelel. A megtakarítás elrendelésétől a földmívelésügyi mi­niszter eltekinthet akkor, ha a tulaj­donos más művelési ághoz tartozó földjeiből ugyanakkora területet siker­rel beerdősítve az erdőhöz csatol. Nem lehet engedélyezni rendkívüli fahasználatot, ha a tulajdonos ellen meg nem engedett fahasználattal, erdő­irtással vagy erdősítés elmulasztásával elkövetett erdőrendészeti áthágás miatt öt éven belül pénzbírságot szabtak ki. Olyan erdőbirtokon vagy részein, amelyen az erdőrendészeti hatóság rendkívüli fahasználat vagy meg nem engedett túlhasználat megtakarítását rendelte el, újabb rendkívüli használa­tot még tulajdonosváltozás esetében sem szabad engedélyezni mindaddig, amíg a megtakarítást el nem érték és a kihasznált terület sikeres újraerdő­sítését be nem fejezték. Az engedélyezett rendkívüli haszná­latok mértékéről a földmívelésügyi mi­niszter az országgyűlésnek évenkint je­lentést tesz. A földmívelésügyi miniszter az erdő­felügyelőségeket felhatalmazhatja, hogy az erdőtulajdonos kérelme alapján az erdőgazdaságban felmerülő rendkívüli szükségletek kielégítésére igényelt fa­használatot a tíz évi fahasználati terü­letek határain és az egy évi fahaszná­lat egytized részének mértékén belül a földmívelésügyi miniszter külön enge­délye nélkül kijelöljenek. V. Fejezet. Az erdőgazdálkodás szak­szerű ellátása ; erdőgazdasági személyzet. 39. §. Az erdőgazdaság szakszerű irányítása, vezetése és általában az erdőgazdálkodás szakszerű ellátása vé­gett : 1. állami erdőben erdőmérnököt kell alkalmazni ; 2. nagy- és kisközségek, az 1913 : X. törvénycikk alapján alakult legeltetési társulatok, valamint erdőbirtokossági társulattá alakulásra kötelezett közös­ségek (146. §.), illetőleg az ezekből alakult erdőbirtokossági társulatok, amennyiben a jelen §. 3. pontja alá nem esnek, kötelesek erdejüket állam­erdészeti kezelésbe adni ; 3. törvényhatóságok, megyei váro­sok, egyházak, egyházi testületek, val­lásfelekezetek, egyházi, illetőleg vallás­felekezeti intézetek, alapítványok, köz­birtokosságok, közbirtokosságból ala­kult erdőbirtokossági társulatok, to­vábbá részvénytársaságok, szövetke­zetek erdőgazdaságaikban, úgyszintén a hitbizományi birtokosok a hitbizo­mányi vagyonhoz tartozó erdőben erdőmérnököt kötelesek alkalmazni, ha pedig erdejük kis terjedelme miatt erdőmérnök-személyzetet nem alkal­maznak, erdejüket államerdészeti ke­zelésbe kötelesek adni ; 4. az előbbi pontok alá nem eső erdőtulajdonos, ha erdeje legalább 3000 kataszteri hold, erdőmérnököt köteles alkalmazni vagy a földmíve­lésügyi miniszter hozzájárulásával er­dejét államerdészeti kezelésbe adni ; ha pedig erdeje 3000 kataszteri holdnál kisebb, de legalább 500 kataszteri hold és sem erdőmérnököt nem alkalmaz, sem erdejét államerdészeti kezelésbe nem adja^ köteles erdőgazdaságának irá­nyítására és vezetésére erdőmérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom