Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-286
40 286. szám. nek vagy többnek ellátási igénye megszűnt, az egész ellátási összeg a többinek jár. Ha az árvának atyja is és anyja is ügyvéd volt, mindegyik szülő után külön jár az árvaellátás. A törvényjavaslat 25. §-a értelmében az ellátási összeg rendszerint levonás nélkül, negyedévenként előleges részletekben jár. A segítségre szorulókat és gyengéket védő humánus intézkedése a törvényjavaslatnak a 25. §. utolsó bekezdésében olvasható azon intézkedés, amely szerint az ellátási igényt magánjogi követelés behajtása végett végrehajtás alá vonni nem lehet. A törvényjavaslatnak a vegyes, átmeneti intézkedéseket tartalmazó része 28. §-ában előírja, hogy az intézeti autonómia hatáskörébe átengedett intézeti alapszabályok a törvénnyel nem ellenkezhetnek és hogy érvényességükhöz az igazságügy miniszter jóváhagyása szükséges. A 30. §. szerint az intézet az igaz ságügy miniszter főfelügyelete alatt áll. A főfelügyeleti jog mikénti gyakorlására vonatkozólag az ügyvédi kamarák feletti főfelügyelet gyakorlására nézve fennálló jogszabályok megfelelően alkalmazandók. Törvényszerkesztés és szerkezet szempontjából a törvényjavaslat úgy szerkezete, mint tömör fogalmazása, világos, érthetően klasszikus nyelvezete szempontjából kiváló, sikerült alkotás, amely az áttekinthetőség érdekében az eddigi törvényeket és jogszabályokat egy könnyen kezelhető, könnyen áttekinthető, könnyen megérthető és alkalmazható rövid kódex formájában öleli fel. Hogy mennyire égetően sürgős és indokolt a magyar ügyvédi karnak önsegélyen alapuló ezen jóléti intézményét megmenteni, fizetési képességét biztosítani, legyen szabad azt minden hangulatkeltési célzat nélkül a mai ügyvédi nyomorra igen jellemző egy-két szomorú adattal ebből az alkalomból is megindokolni. Az egyes foglalkozási ágak közül aránylag a legtöbb öngyilkosság az ügyvédek soraiból kerül ki. Az ügyvédi munkanélküliségre jellemző, hogy a bíróságok ügyforgalma csökkent és tovább is csökkenőben van, kivéve a házassági bontóperek számát, amely növekedett és amely tünet egyben más téren is elszomorító társadalmi kórtünet. Az ügyvédek száma az 1933. évben is fogyó munkaalkalmak dacára mégis 33 fővel emelkedett a budapesti ügyvédi kamara területén. A budapesti ügyvédi kamara 1933-ban 32.000 ebédjegyet osztott ki nélkülöző ügyvédek között. Ez már a nyomornak netovábbja. A budapesti kamarai ínségsegélyből 1933. évben nyomorgó ügyvédek részére az ebédsegélyen kívül 23.000 pengő készpénzsegély osztatott szét. Elhalt ügyvédeknek 90%-a után hagyaték nem maradt. Az ügyvéd-özvegyi segély 1933. évben évi 550 és 714 P közötti csekély öszszeg volt. A segélyre igényjogosultak száma 1933. év végén az Országos "Ügyvédi Gyámés Nyugdíjintézetnél az egész országban 862 volt, míg például 1914-ben csak 61. Egyik vidéki városban szellemi szükségmunkára ügyvéd is jelentkezett. A polgármesteri hivatal a felvétel előtt tapintatból a Kamara elnökségétől kért véleményt. Az illető Kamara elnöksége a nyomor kényszerítő hatása alatt és anyagi eszközök hiányában kénytelen volt szemet hunyni az előtt, hogy a Kamara egyik tagja végszükségből fegyelmi következmények nélkül szellemi szükségmunkát vállalhasson. Ilyen keservesen sötét ügyvédi nyomor dacára ebben a történelmi tradícióktól annyira áthatott előkelő testületben nem szükséges ez alkalommal névszerint is felidézni azoknak a nagy magyar államférfiaknak díszes galériáját, akiket a magyar ügyvédi kar adott a nemzetnek.
