Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-286
38 286. szám. Jellegzetes tartalmi vonása a törvényjavaslatnak, hogy míg egyfelől a kényszertársulásból folyóan kötelező terhek könnyítése terén az eddigi jogállapothoz képest további jelentős lépésekkel elmegy addig a határig, amely határon túl már minden további könnyítés az intézmény fennállását, biztonságát kockáztatná, addig a mainál kétségkívül szigorúbb és hatékonyabb rendelkezésekkel kívánja biztosítani a megkönnyített és előreláthatólag most már elviselhetőbbé vált intézeti járulékoknak lehető sikeres behajtását. Az eddigi jogállapottal szemben lényeges és méltányos könnyítés a törvényjavaslatnak azon intézkedése, amely szerint az ügyvédi kamara tagjainak sorából nemfizetés miatt való törlés ezután nem következik be, úgy mint eddig az egyévi nemfizetés lejárta után, hanem közbeiktatólag megelőzi a törlést egyévi nemfizetés után az intézeti tagságnak egyévi szünetelése. Vagyis ez azt jelenti, hogy az ügyvédi kamara tagjainak sorából nemfizetés miatt való törlés most már csak kétévi járulék-nemfizetés után fog bekövetkezni. Még itt is könnyíteni kívánja a törvényjavaslat az ügyvédi kamara kötelékébe való visszatérést, az intézeti tagságból származó jogoknak ismét feléledését. Méltányos intézkedéssel lehetővé tétetik, hogy az ügyvéd az ő tagdíjhátralékának utólagos kiegyenlítése mellett lényegesebb joghátrány nélkül visszatérhessen az intézet tagjainak sorába. Könnyítést tartalmaz az intézeti járulékfizetés tekintetében a törvényjavaslat 34. §-a, amely szerint az intézeti járulék az eddigi mértékhez képest lényegesen leszállíttatván, az 5 évre kontemplált átmeneti időre minden pótlékával együtt és pedig 1934. évre évi 80 P-ben, 1935. évre évi 90 P-ben, 1936. évre évi 100 P-ben, 1937. évre évi 110 P-ben, 1938. évre pedig évi 120 P-ben állapíttatik meg. Nem lekicsinyelhető könnyítést jelent végül a törvényjavaslatnak azon intézkedése, amely szerint az ügyvédi kamaráknak az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet irányában 1933. évi december hó 31-ével fennálló járuléktartozásait 50 félévi utólagos és egyenlő részletben engedi meg letörleszteni. Ez a bölcs intézkedés nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a már több mint 1,400.000 P-re felszaporodott és a mai gazdasági válságtól agyongyötört ügyvédi nemzedéken be nem hajtható intézeti járulék hátralékösszegnek a terhe egy minden reményünk szerint jobb jövőnek elébenéző utánunk következő nemzedék vállára háríttatik. A törvényjavaslat míg egyfelől az ismertetett igen lényeges és jelentős könnyítések terén elmegy addig a határig, ameddig a kitűzött célnak kockáztatása nélkül elmehet, ugyanakkor a megkönnyített kötelezettségeknek teljesítését az eddigi jogállapothoz képest több vonatkozásban kétségtelenül szigorúbb és hatékonyabb intézkedésekkel kívánja biztosítani. Szigorúbb és hatékonyabb intézkedés az eddigi jogállapothoz képest az 5. §-ban foglalt azon intézkedés, amely az ügyvédi kamarákat az eddigieknél' hathatósabb szankciókkal kívánja rászorítani arra, hogy tagjaiknak intézeti járulékait szorgalmazzák, behajtsák. A behajtás megkönnyítését célozza a 6. §-nak azon intézkedése, amely szerint az ügyvédi kamaráknak a hátralékos intézeti járulékokra vonatkozó kimutatásai végrehajtható közokiratot képeznek. Szigorító intézkedést tartalmaz a törvényjavaslat 7. §-a, amely szerint az ügyvédi kamarák egyes bajbajutott tagjaiknak intézeti járulékait a jövőben csakis azzal a korlátozással vállalhatják, ha az illető fizetni nem tudó tag már 10 év óta gyakorló ügyvéd, fegyelmi büntetés hatálya alatt nem állott és önhibáján kívül keletkezett, átmenetinek látszó körülmények tették az illetőt a fizetésre képtelenné. Egyik legnevezetesebb szakasza a törvényjavaslatnak a 8. §., amely a járulékfizetés elmulasztásának már ismertetett következményeit tárgyalja.
