Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-286
36 286. szám. 286. szám. A felsőház közjogi és törvénykezési bizottságának jelentése „az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről" szóló 284. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Felsőház ! Az országgyűlés képviselőháza folyó évi november hó 21-én tartott ülésében harmadszori olvasásban is elfogadta a m. kir. igazságügyminiszternek az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről szóló törvényjavaslatát és azt alkotmányos tárgyalás céljából a felsőházhoz átküldötte. A felsőház közjogi és törvénykezési bizottsága a törvényjavaslatot a mai napon tartott ülésében tárgyalta és tárgyalásáról az alábbi jelentést terjeszti a t. Felsőház elé. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetet immár 26 évvel ezelőtt az 1908. évi XL. t.-c. létesítette. A törvény megalkotása még a napsütéses békeévek korszakára esik. Célja a munkaképtelenné vált ügyvédekről, elhalt ügyvédek hátramaradottairól való gondoskodás. Minden ügyvéd a Kamara lajstromába történt bejegyzésével egyidejűleg a törvény erejénél fogva kötelezőleg tagjává vált az intézetnek és törvényes kötelességévé vált az intézet fenntartásához szükséges járulékot megfizetni. A magyar ügyvédi karnak ez a jól megalapozott önkormányzati és független intézménye szép reményekre jogosító fejlődésnek indult. Jelentős lépéssel kívánta továbbfejleszteni az intézményt az 1914 : LII. t.-c. azáltal, hogy az életük 65. évét betöltött ügyvédeknek tekintet nélkül arra, hogy vájjon életkoruk munkaképtelenséggel jár-e együtt vagy sem, úgynevezett aggkori ellátást kívánt biztosítani. Ugyanez a törvény méltányolva az ügyvédi hivatás jelentőségét és az ügyvédi karnak az ingyenes szegény védelem, a kincstári illetékek előlegezése, a kincstári illetékekért való felelősségvállalás terén és általában a közéletnek minden terén kifejtett közhasznú és hazafias működését, ezek által szerzett érdemeit, az intézetnek évi 500.000 korona államsegélyt biztosított. Ez a törvény akkoriban az intézet örvendetes fejlődésének mintegy betetőzését jelentette. Bár a törvény még mindig kedvezőnek mondható gazdasági viszonyok évében alkottatott meg, sajnos a tervezett aggkori ellátás a világháború és az azt követő gazdasági hanyatlás miatt ténylegesen már nem mehetett át az életbe.
