Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-284

284 szám. 25 Az 5. §. második bekezdése a kamarai illetményre és az intézeti járulékra együttesen teljesített fizetések megosztását szabályozza, még pedig olyanképpen, hogy arányos megosztást rendel el. E szabályozásnak főképpen abból a szempontból van jelentősége, hogy meghatározza, mi a tagok fiz et menyéből a kamara pénze, amit saját szükségleteinek kielégítésére fordíthat és mi a reá nézve idegen pénz. A törvényjavaslat álláspontja szerint tehát a kamarához befolyt nyugdíjintézeti járulék tekintetében a kamara nem egyszerűen kötelmi adós, hanem idegen pénz kezelője, idegen pénzé, amelyet tehát saját céljaira nem használhat fel. De jelentősége van e szabályozásnak annyiban is, hogy ebből tűnik ki, mi tekintendő a kamarához tényleg befolyt nyugdíj intézeti járuléknak, amelyért a kamara a második bekezdés szerint — de a dolog természete szerint is — a jövőben is feltétlenül felelős lesz az Intézettel szemben. Az 5. §. harmadik bekezdése az általános jogi elveknek figyelembevételével szabályozza azt, hogy a nyugdíj intézeti járulékra történt fizetéseket mely évre eső járuléktartozás javára kell számítani. Minthogy a .8. §. utolsóelőtti bekezdése szerint a hátralékos tagok részletfizetési kedvezményt élveznek s a részletösszegeken felüli fizetés elmulasztása nem jár súlyos következményekkel: a jogi elvek és a fizető tag feltehető akarata egyaránt azt kívánják, hogy a fizetett összeg elsősorban a részletekre és az 1933. év utáni járulékokra számítódjék. E §. leglényegesebb rendelkezését az ötödik bekezdés tartalmazza. Ez kimondja, hogy az 1934. évtől kezdve a kamara nem feltétlenül felel tagjainak járulékaiért. Mentesül ugyanis ettől a felelősségtől az olyan kamara, amely a naptári év folyamán a tagokra eső járulék 90%-át elérő összeget szolgáltat be az Intézetnek. Ennél többet csak akkor köteles beszolgáltatni, ha hozzá tényleg több intézeti járulék folyt be. Azt remélem, hogy a pontosan teljesítő kamaráknak ez a jutalmazása serkentő hatással lesz arra, hogy az intézeti tagdíj behajtásában és beszolgáltatásában buzgalmat fejtsenek ki. Mentesíti továbbá a kamarát a nyugdíjjárulék nemfizetése miatt törölt tag utolsó két tagsági évére eső és be nem folyt járulékaiért való felelősség alól. Akit e címen töröltek, attól a kamara rendszerint a legnagyobb gonddal sem hajthatta volna be a járulékot, méltányos tehát, hogy a kamarai tagdíj elvesztésén felül ne érje ilyen esetekben a kamarát az a további kár is, hogy a nyugdíj intézeti járulékért is felelős legyen. A hatodik bekezdés kamatfizetési kötelezettséget mond ki arra az esetre, ha a kamara a fizetést lejáratkor nem teljesíti. Ez megfelel az általános jogi elveknek és az Intézet anyagi egyensúlya érdekében szükséges is. A 6. §. megegyezik az 1908 : XL. t.-c. 5. §-ával és az 1930 : XXXIV. t.-c. 64. §-ának rendelkezésével. . C A 7. §-hoz. Az 1908 : XL. t.-c. 6. §-a lehetővé tette a kamaráknak, hogy egyes tagjaik nyugdíjintézeti járulékát átvállalják. Ezt csupán annyiban korlátozza, hogy az átvállalás csak különös méltánylást érdemlő okból történjék. Az 1908. évi törvény szerint továbbá a tag már az átvállalással szabadult járulékfizetési kötelezettsége alól, tel? intet nélkül arra, hogy a kamara a magára vállalt járulékot tényleg befizette-e az Intézetnek vagy nem. A törvényjavaslat két irányban kíván módosítást tenni ezen a jogállapoton, és pedig : korlátozza az átvállalhatóság körét, azonkívül kimondja, hogy az az ügyvéd, akinek javára az átvállalás történt, nem a járulék átvállalásával, hanem csak az Intézethez való tényleges befizetésével szabadul kötelezettségétől. Ami az első változtatást illeti : a törvényjavaslat álláspontja az, hogy a kezdő ügyvédet, aki új pályáján oly kevéssé boldogul, hogy még a nyugdíjintézeti járulékot sem tudja megfizetni, nem indokolt kartársainak áldozatával megtartani az úgyis túlzsúfolt ügyvédi pályán, szint oly kevéssé számíthat e kedvezményre az, aki fegyelmi büntetés hatálya alatt áÉ. Felsőházi iromány. 1931—1936, VI. kötet. 4