Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

287. szám. 161 hanem csupán az 1879 : XXXI. t.-c. 37. §-ában előírt erdőőri szakvizsga letételével szerezték meg, tekintettel arra, hogy ez a vizsga szintén az erdőgazdasági segédszolgálatra képesít. Ez a kiterjesztés természetesen csak az átmeneti időre szól, mert a segédszolgálat ellátásához szükséges szakképzettséget a javaslat szerint jövőben kizárólag csakis kétéves tanfolyamú alerdész-szakiskola elvégzésével lehet mégszerezni, tekintettel arra, hogy fontos erdőgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a jövőben jól képzett altisztek álljanak rendelkezésre. Az alerdész-szakiskola elvégzésének kötelezővé tételével egyidejűleg be kell szüntetni majd az eddigi erdőőri szakvizsgákat is, mert ellenkeznék az elérni szándékolt céllal, ha a segédszolgálathoz szükséges szakképzettséget pusztán egy vizsga letételével is meg lehetne szerezni. A javaslat az erdők őrzésére alkalmazott erdőkerülőktől nem kíván szakképzettséget, mert az őrzéshez különösebb ismeretek nem szükségesek s mert a szakképzettséget igénylő munkálatoknál jövőben nem az erdőkerülők, hanem az erdőmérnökök és az alerdészek (főerdőőrök, erdőőrök) fognak közreműködni. Az 50. §-hoz. Minthogy az erdőgazdasági alkalmazottak, nevezetesen az erdőmérnökök, alerdészek (főerdőőrök, erdőőrök) és erdőkerülők hatósági esküt tesznek s közbiztonsági közegek, feltétlenül meg kell követelni, hogy erkölcsi tekintetben kifogás alá ne essenek. Az 1879 : XXXI. t.-c. 36. és 37. §-a is kimondja, hogy erdőtiszt és erdőőr csak »feddhetlen életű« egyén lehet. Ennek a szigorú rendelkezésnek az átvételét a javaslat mellőzte, mert ellenkezik a méltányossággal és a büntetés javító célzatával, továbbá mert a teljes feddhetlenséget érvényben lévő jogszabályaink még a köztisztviselőktől sem követelik meg. A tervezett rendelkezés lényegben megegyezik a köztisztviselők minősítéséről szóló 1883 :

1. t.-c. 1. §. b) pontjával. Az 51^52. §-hoz. Az 1879: XXXI. t.-c. úgy rendelkezik, hogy hatósági esküt csak azoknak az erdőtulajdonosoknak az erdőtisztjei és erdőőrei kötelesek tenni, akik üzemtervszerű erdőgazdálkodásra és törvényes minősítésű erdőtisztek és erdőőrök alkalmazására kötelezve vannak ; ellenben azok az erdőtulajdonosok, akikre ilyen kötelezettség nem hárul, csak jogosítva vannak arra, de nem kötelezve, hogy erdőtisztjeiket és erdőőreiket hatóságilag feleskessék. Ugyanezen az elvi alapon szabályozza az eskü-kötelezettséget a javaslat is, de mert e törvényjavaslat az üzemtervszerű erdőgazdálkodást és szakképzett személyzet alkalmazását kivétel nélkül minden erdőtulajdonosra kötelezővé teszi, az 1879 : XXXI. t.-c. elvi alapjára helyezkedve ennek folyományaként a hatósági eskü letételét is, kivétel nélkül minden erdőmérnökre, alerdészre (főerdőőrre, erdőőrre) és erdőkerülőre kötelezővé kellett tenni. Ez méltányossági szempontból is indokolt, mert — figyelembe véve azt, hogy az alkalmazottak hatósági felesketése az erdőtulajdonosok érdekeit szolgálja — nem lenne sem méltányos, sem igazságos, hogy e tekintetben a magánerdők tulajdonosai a korlátolt forgalmú erdők tulajdonosaival szemben kedvezőtlenebb elbánásban részesíttessenek. Az idézett törvény az erdőtisztek és az erdőörök részére teljesen egyező esküszöveget ír elő. A javaslat ettől eltérően kétféle esküszöveget állapít meg, az egyiket az erdőmérnökök, a másikat pedig az alerdészek (főerdőőrök, erdőőrök) és az erdőkerülők számára, mivel az erdőmérnökök és az altiszti személyzet feladatköre egymástól lényegesen eltér. A javaslat szerint az alkalmazottak csak első szolgálatbalépésük alkalmával kötelesek hatósági esküt tenni, mert teljesen felesleges lenne őket mindannyiszor újból eskütételre kötelezni, valahányszor más erdőtulajdonos szolgálatába lépnek. Ennek azért sem lenne értelme, mert az eskü nem szolgálati, hanem hatósági eskü, 21. •